Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

bérének megváltoztatására és keresetveszteségének megtérítésére kellett volna köteleznie. Az ezzel ellentétes álláspont téves. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság óvással megtámadott ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. I. 10 364/1975. sz.) 89. A dolgozó köteles ideiglenesen munkát végezni állandó telephelyén kívül és más vállalatnál is. A felmerült többletköltséget a vállalat köteles megtéríteni. [Mt, 35. § (3) bek., Mt. V. 41. §, 33/1951. (I. 31.) MT sz. r. 6. § (1) bek.] Az alperes B.-i péksütemény-készítő részlegének kemencéjét 1974. május 13-tól 1974. június 15-ig átépítették. Erre az időtartamra az alperes a felpereseket áthelyezte a 41. sz. R.-i üzembe beosztásúk és személyi órabérüknek változatlanul hagyásával. A felperesek panaszukban sérelmezték, hogy a vállalat ezt a kirendelést áthelyezésnek minősítette és a munkavégzés időtartamára kiküldetési költséget nem folyósított, sőt az 1974. május hónapra számfejtett összeget a júniusi bérből levonásba helyezte. A munkaügyi döntőbizottság a panaszokat elutasította. A felperesek keresetükben a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérték, egyben fenntartották a panaszukban előadottakat. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a kereseteket elutasította. Indokolása szerint a vállalat intézkedése áthelyezésnek minősül, ezt a dolgozók tudomásul vették, így részükre kiküldetési költség nem jár. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A vállalat intézkedése — szóhasználata ellenére — áthelyezésnek nem minősül. A vállalat a B.-i telephelyre felvett tizenegy dolgozóját csupán egyhónapi időtartamra — a kemence átépítési munkálatainak idejére — kötelezte arra, hogy a R.-i üzemben végezzék a munkájukat. Ilyen intézkedésre jogosult volt, mert az Mt. 35. §-ánák (3) bekezdése szerint ,,a dolgozó köteles ideiglenesen munkát végezni állandó telephelyén kívül és más vállalatnál is. A felmerült többletköltséget a vállalat köteles megtéríteni." Ez a többletköltség az Mt. V. 41. §-ának rendelkezése szerint a 33/1951. (I. 31.) MT számú rendelet 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt utazási, élelmezési és szállásköltség. A felperesek eleget tettek a vállalat utasításának, így az alperes köteles megfizetni a felhívott jogszabály szerint a dolgozók részére járó kiadásokat. A munkaügyi bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja téves. Téves álláspontja szerint nem is vizsgálta, hogy a felperesek részére a kiküldetés időtartamára milyen összegű élelmezési költség jár. E körben az ítélet megalapozatlan is. Az új eljárás során a munkaügyi bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a felperesek személy szerint hány munkanapon végeztek munkát állandó munkaihelyük helyett a másik üzemben és naponkénti milyen időtartamban. A tényállás kellő felderítése után lehet csak dönteni abban a kérdésben, hogy naponta személy szerint milyen napidíjra, illetve utazási, élelmezési költségre jogosultak. 237