Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

Meg kell állapítani azt is, hogy a munkáltató a felpereseknek milyen összegű kiküldetési költséget számfejtett és fizetett ki május hónapra, és ezt az összeget vonta-e le a júniusi munkabérből. A májusra számfejtett összeg helyesen került-e megállapításra, vagy ettől eltérő költségösszegre tarthatnak-e igényt a felperesek, és ezen túlmenően júniusra ezen a címen milyen összeg jár. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján az eljárt munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 031/1975. sz.) 90. Munkaszüneti napon dolgozó rendszeresen csak a megszakítás nélkül üzemelő (folytonos) és a rendeltetése folytán e napokon is működő vállalatnál, illetőleg ilyen jellegű munkakörben foglalkoztatható [Mt. 41. § (2) bek.]. A felperes 1974. február hó 19-én munkaszerződést kötött az alperessel abból a célból, hogy az alperes egyik kisvendéglőjében heti 3 alkalommal — szerdán, szombaton és vasárnap, továbbá munkaszüneti és az ezt megelőző napokon — zenét szolgáltasson napi 6 órás munkaidővel, napi 100 forint munkabér ellenében. A felperes panaszt nyújtott be az alperes döntőbizottságához, amelyben sérelmezte, hogy három munkaszüneti napra az őt megillető felemelt díjazást részére az alperes nem fizette meg. A szövetkezeti döntőbizottság határozatával a felperes panaszát azzal az indokolással utasította el, hogy a díjazás alapjául szolgáló kiesett munkaidőről a munkaszüneti napok vonatkozásában a munkaszerződés értelmében szó sem lehet. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a munkaszüneti napon végzett munka a túlmunka egyik fajtája és ezért az ilyen munkavégzés a munkabéren felül rendszerint külön díjazásra is alapul szolgál. Az erre való jogosultság azonban csak abban az esetben állapítható meg, ha a munkaszüneti nap a dolgozó meghatározott munkaidőkeretén túl jelentkezik. Az adott esetben azonban a felperes éppen a munkaszüneti napon történő munkavégzésre kötött szerződést és ennek folytán a munkaszüneti napok a felperes munkaidőkeretébe beszámítanak. Az ezeken a napokon végzett munka tehát nem munkaidőkereten kívül, túlmunkában történt. Ezért a felperes részére a munkaszerződésben megállapított munkabéren felül túlmunkadíjazás nem állapítható meg. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A peradatokból megállapíthatóan a felperes 1974. április 4-e, május l-e, továbbá április 14-e vonatkozásában kérte a munkaszüneti napra járó díjazás kifizetését. Az Mt. 41. §-ának (2) bekezdése értelmében a dolgozónak a munkaszüneti napokon általában nem kell munkát végeznie, azonban az olyan vállalatoknál, amelyek rendeltetésük folytán munkaszüneti napokon is működnek, rendszeresen foglalkoztatható. Ilyen vállalat a kisvendéglő is. A 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 10. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a dolgozó munkaszüneti napon munkát végez, az Mt. 41. §-a (2) bekezdé238