Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

lehet új bérezési formát alkalmazni, illetve itt is a korábbi munkahelyén elért havi átlagkeresetét biztosítani kell. A felperes az igazgató intézkedése ellen panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. Ekkor sem tette vitássá, hogy mint változó munkahelyre alkalmazott dolgozót a vállalat más telephelyre átirányíthatta. Sérelmezte azonban, hogy az átirányítással jelentős — mintegy havi 700— 1000 forint — keresetcsökkenés érte. Ezért az alperest arra kérte kötelezni, hogy biztosítsa a korábbi munkahelyén elért havi jövedelmét. A munkaügyi döntőbizottság a panaszt elutasította. Az elutasító határozat ellen — annak megváltoztatása érdekében — a felperes keresettel élt. Keresetében arra kérte kötelezni az alperest, hogy a személyi órabérét az új munkahelyen úgy állapítsa meg, hogy a havi keresete elérje a korábbi munkahelyen elért keresetét. Arra is hivatkozott, hogy a munkabért csökkenteni csak fegyelmi büntetésként lehet. A felperes írásbeli keresetét szóban kiegészítette azzal, hogy a korábbi telephelyen malomkezelői munkakört, az átirányítás utáni telephelyen pedig akkumulátorszerelői munkakört lát el, mindkettő betanított munkakör. Továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy átirányítás esetén a dolgozót a korábbi átlagkeresete illeti meg, még akkor is, ha már eredetileg is változó munkahelyre alkalmazták. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a vállalat és a dolgozó között változó munkahelyre jött létre a munkaszerződés. Ennek következtében a dolgozó nem vitathatja a más telephelyre átirányítás szükségességét és indokoltságát. A felperesnek a munkabér-követelés iránti igényét pedig a bíróság azért utasította el, mert az alperes a felperes korábbi 12,20 forintos órabérét az átirányítással egyidejűleg 12,50 forintban állapította meg, bár a munkabért az átirányítás után kétségtelenül más bérrendszer, illetve bérforma alapján számolják el. Ezt azonban a dolgozó nem sérelmezheti, mert ezzel eleve számolhatott. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos. Az alperes a felperest változó munkahelyre alkalmazta, ezért — az Mt. 35. §-ának (2) bekezdése alapján — kétségtelenül joga volt őt más telephelyére átirányítani és ott foglalkoztatni. Az adott esetben azonban az átirányítás nem érintheti a dolgozónak a korábbi munkahelyén elért keresetét. Nem lehet egymagában a felperesre nézve — hozzájárulása nélkül — olyan új bérrendszert, illetve bérezési formát alkalmazni, amely az általa éveken át elért keresetet lényegesen csökkentené, s ezáltal reá nézve súlyos méltánytalanságot eredményezne. Az adott esetben a felperes az új munkahelyre történő átirányítását nem sérelmezte. Sérelmezte — és jogellenesnek tartotta — azonban azt, hogy az alperes az új munkahelyen reá nézve más bérrendszert, illetve bérezési formát alkalmaz s ezáltal havonta mintegy 700—1000 forinttal kevesebbet keres. A felperesnek ez a jogi álláspontja a kifejtettek szerint helytálló. Következésképpen a perben eljárt bíróságnak részletesen tisztáznia kellett volna, hogy a felperes a korábbi munkahelyén milyen bérezési rendszerben, milyen keresethez jutott és az új munkahelyén ezzel szemben milyen bérezési rendszerben milyen keresetet ért, illetve ér el. Az alperest ennek, valamint az előbb kifejtettek figyelembevételével a felperes óra236