Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

az álláspontra helyezkedett, hogy annak feltétele a ténylegesen telephelyen kívüli munkavégzés, amelyet a felperes július hónapban rövid ideig teljesített és arra a járandóságát számfejtették. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 15. számú állásfoglalása értelmében a dolgozó munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén a keresetveszteségének és kárának elhárítása vagy csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az tőle a személyi és egyéb körülmények figyelembevételével a társadalmi tulajdon megóvásának szem előtt tartásával általában elvárható. Az állásfoglalás arra is rámutat, hogy a dolgozó a munkaviszony helyreállítása érdekében benyújtott panaszának általában a munkaügyi döntőbizottság által történt elutasítása után köteles elhelyezkedése végett a szükséges és arra alkalmas intézkedéseket megtenni. Jelentős annak vizsgálata, hogy van-e munkaalkalom, annak elvállalása az összes körülményre tekintettel elvárható-e, illetőleg a dolgozó megtett-e mindent a lehetséges és számára alkalmas munkahelyen történő elhelyezkedése érdekében. (Meg kell jegyezni, hogy a felperes növénytermesztési szaktechnikus, felsőfokú mezőgazdasági technikumot végzett.) Mivel a jogellenes állapotot a vállalat idézte elő, elsődlegesen a vállalattól kell megkövetelni annak bizonyítását, hogy munkaalkalom volt. Ebben a tekintetben nem elégséges csupán annak bizonyítása, hogy több vállalatnál vagy egyes iparágakban munkaerőhiány van, hanem konkrétan meg kell jelölni azokat a munkahelyeket, ahol a dolgozó — körülményeire tekintettel — elhelyezkedési kötelezettségének eleget tudott volna tenni. A perbeli esetben a felperes panaszát a munkaügyi döntőbizottság első ízben 1974. május 6-án utasította el, tehát ettől az időtől kezdve kellett számolnia azzal, hogy munkaügyi vitája elhúzódik, ezért elhelyezkedési kötelezettség terhelte. A felperes az eljárás során két igazolást csatolt. Az igazolások szerint a perbeli időszakban a j-i „P" Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnél és a s-i K. Vállalatnál jelentkezett munkára, azonban alkalmazni nem tudták. Egyébként már a keresetlevelében utalt arra, hogy az előbb megjelölt munkahelyeken kívül máshol is igyekezett elhelyezkedni, de munkát nem kapott. A megyei tanácsnál például úgy tájékoztatták, hogy a megyében nincs elhelyezkedési lehetőség. A munkaügyi bíróság 1974. november 26-án tartott tárgyalásán készült jegyzőkönyv szerint a felperes több, megyén 'kívüli vállalatot és gazdaságot is levélben megkeresett elhelyezkedése érdekében, de választ leveleire nem kapott. Az eljárás során a munkaügyi bíróság a felperes által előadottakat nem vonta mérlegelési körébe, de nem követelte meg az alperestől sem annak bizonyítását, hogy volt-e a perbeli időszakban a felperes körülményeinek megfelelő munkalehetőség, így megalapozatlanul helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperest a jogellenes munkaviszony megszüntetés miatt kiesett időre munkabér egyáltalán nem illeti meg. Az igény elbírálásához elengedhetetlen a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 15. számú állásfoglalásának megfelelő bizonyítás lefolytatása. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének a felperes kiesett időre eső munkabérigényét elutasító részét hatályon kívül helyezte és ebben a körben a bíróságot a Pp. 274. §-ának 232