Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

lyékből még következtetni sem lehet arra, hogy a munkaviszony nem tölti be rendeltetését. Ez utóbbi körülmény azt jelenti, hogy a munkáltató a felmondásra irányuló jogát rendeltetésszerűen köteles gyakorolni, továbbá, hogy a munkaviszony megszüntetésének szükségeségét elfogadhatóan megokolja. Ha tehát nincs meg az okozati összefüggés a felhozott körülmények és a dolgozó eltávolítása között, a felmondás annak ellenére, hogy a felhozott indokolás ténybelileg megfelel a valóságnak, nem győz meg arról: az indokolásban közölt körülmények miatt — a munkaadó rendes működését szem előtt tartva — a dolgozó munkájára nincs szükség. A felmondás okának tehát nemcsak valósnak kell lennie, hanem az előzőekben kifejtettek szerint: alapos és komoly oknak is. A kifejtettekre figyelemmel tehát az alperes által megjelölt felmondási okok olyanok, hogy azok valósságuk ellenére sem szolgálhatnak a munkaviszony megszüntetésének alapjául. A felperes középiskolai tanári diplomával rendelkezik és az alperesnél eltöltött, hosszú idő óta fennálló munkaviszonya alapján megállapítható, hogy oktató-nevelő tevékenységét amellett, hogy kiválóan végezte, e feladatait egyúttal hivatásának is tekintette. Politikai nevelő munkájának elismeréséül a KISZ Központi Bizottságától 1971 májusában és a KISZ megyei bizottságától ezen túlmenően kétszer kapott elismerő oklevelet. Az a körülmény, hogy az átlagon felüli színvonalon oktató-nevelő munkát végző felperes e tevékenysége körében szigorral követelte meg diákjaitól a tantárgyak ismeretét, velük szemben magas követelményeket támasztott és fokozottan igyekezett diákjait társadalmi munka végzésére ösztönözni, nem róható a felperes terhére, így felmondási oknak sem minősülhet. A felperes e magatartásából egyértelműen kitűnik, hogy diákjai, tehát a jövő nemzedéke megfelelő nevelését és tudása emelését tűzte ki célul. Szem előtt tartotta tehát az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvényben kifejezésre juttatott azt a követelményt, hogy „a nevelési-oktatási intézmények rendeltetésüknek megfelelő színvonalon biztosítsák a tanulók szocialista — értelmi és érzelmi — nevelését, a társadalom fejlődésével összhangban az általános és a szakmai műveltség elsajátításának feltételeit, a társadalmi, valamint a tudományos-technikai fejlődés által megkívánt korszerű képzést''. Köztudott, hogy minden osztályban találhatók olyan tanulók, akiknek felfogása nem egyezik a szoros fegyelmet és a magasabb tudásszintet megkövetelő pedagógus felfogásával, ezeknek a véleménye azonban nem szolgálhat alapul a tanár eltávolítására. A Legfelsőbb Bíróság e kérdés kapcsán ismét rámutat a már hivatkozott törvény 11. §-ában foglaltakra, amely szerint „fokozott megbecsülésben kell részesíteni a pedagógusokat és mindazokat, akik az ifjúság nevelésével, oktatásával és képzésével hivatásszerűen foglalkoznak". Miután minden pedagógus munkájában a szocialista világnézetű oktatás és nevelés elválaszthatatlan egységet alkot, a Legfelsőbb Bíróság a felperes vonatkozásában is elsősorban azt vizsgálta, hogy megfelel-e ennek az alapvető követelménynek. E vizsgálat eredményeként megállapította — amint arra már az előzőekben rámutatott —, hogy a felperes oktató-nevelő munkáját átlagon felüli színvonalon végezte és tevékenységében nem mu212