Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

tását megtagadja. A munkaügyi döntőbizottság a felperes panaszát határozatával elutasította. A döntőbizottság elutasító határozata ellen a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Keresetlevelében arra hivatkozott, hogy munkaszerződésének az énekkari tag elnevezésű munkakörre vonatkozó része érvénytelen, mert képesítése csak tánckari tagságra vonatkozik és az énekkari tagságra sem képesítéssel, sem működési engedéllyel nem rendelkezik. Kérte a felmondás hatálytalanítását, és a táncgyakorlatok vezetése miatt szerinte őt megillető működési pótlék kifizetésének elrendelését. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. A bíróság a munkaügyi döntőbizottság határozatát akként változtatta meg, hogy hatályon kívül helyezte az alperes felmondó intézkedését és 1974. december 19-i hatállyal elrendelte a felperes munkaviszonyának helyreállítását. A munkaügyi bíróság ítéletében rendelkezett arról is, hogy az alperes az 1974. december 20-tól kezdődően kiesett időre járó munkabérként a felperesnek 9080 forintot 15 napon belül fizessen meg. A felperes működési pótlékra vonatkozó igényét a munkaügyi bíróság elutasította. Az ítélet indokolásából megállapíthatóan a bíróság B. L. rendező vallomására tekintettel ,,a munka határozott megtagadását nem látta fennforogni a felperes részéről", továbbá álláspontja szerint ,,a munkaszerződésből egyértelműen nem állapítható meg, hogy énekprodukcióra is kötött munkaszerződést" a felperes, mert a ,,812. számú munkakörbe tánckari tag és külön énekkari tag is besorolható, éppen ezért nyilvánvalóan a képesítésének megfelelő tánckari tagként szerződött a felperes". A munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása folytán a bíróság a felperes terhére — munkakörére és férjezett állapotára figyelemmel — elhelyezkedési kötelezettséget nem állapított meg, ezért a teljes kiesett időre járó elmaradt munkabér kifizetését rendelte el. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos. Az Mt. 28. §-ának második mondata szerint ,,a munkaviszonyt felmondással a határozott idő letelte előtt megszüntetheti a vállalat, ha a dolgozó a munkát nem végzi megfelelően vagy annak elvégzésére nem alkalmas . . .'" Az alperes a felmondást azzal indokolta, hogy a felperes a munkaszerződésben kikötött egyik munkaköri kötelezettségét megszegte, nevezetesen megtagadta az énekkari feladatok teljesítését. A felperes ezzel szemben a jogorvoslati eljárás teljes tartama alatt állította, hogy az énekkari feladatok ellátása nem tartozott, de nem is tartozhatott a munkakörébe. A peres feleknek ilyen egymással ellentétes perbeli álláspontjára figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság alapvetően azt vizsgálta, hogy a munkaszerződés ténylegesen milyen munkaköri kötelezettséget rótt a felperesre. A perben feltárt adatok szerint a felperes már az első olvasópróbán tiltakozott a rá kiosztott szerep énekes produkciójának teljesítése ellen, a szerep táncos produkcióját azonban teljesíteni kívánta. A felperes táncosnői képzettséggel rendelkezik és működési engedélye e munkakör betöltésére jogosítja fel. Kétségtelen, hogy a felek munkaszerződése a felperes munkakörét a 203/1974. (MK 7.) MM—MüM számú együttes rendelet 1. számú mellékletének szóhasználata szerint jelölte meg, ebből azonban nem vonható le olyan következtetés, hogy a felperes mun207