Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

geken és szakképzettségen túl meghatározott magatartásbeli követelmények is beletartoznak. E követelmények fokozottabbak a vezetői munkakörben. Az alperesi vállalat felelős vezetői a felperest az általa betöltött főosztályvezetői munkakörre nem találták alkalmasnak. Nem kívántak a felperestől „megszabadulni" — ahogy erre a felperes a törvényességi óvás tárgyalásakor is utalt. Ezt igazolja a f elperes által sem vitatott az a tény, hogy fizetésének érintetlenül hagyásával osztályvezetői munkakört ajánlottak fel a részére. Csak azután éltek a felmondás jogával, miután a felperes az osztályvezetői beosztást nem fogadta el. A munkaügyi bíróság mindezeket figyelmen kívül hagyta és tévesen úgy folytatta le a bizonyítási eljárást, mintha az alperes fegyelmi határozattal bocsátotta volna el a felperest, s azt vizsgálta, hogy a meghozott határozat arányban áll-e a felperes kifogásolt magatartásával. Az adott esetben azonban nem figyelmi elbocsátásról, hanem felmondásról van szó, amikor a vizsgálat tárgyát csupán a már felhívott jogszabályi rendelkezésekben foglaltak képezhetik. Tévedett — s ezáltal jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor ezeket figyelmen kívül hagyta. Minthogy a perben felvett bizonyítékok megnyugtatóan bizonyítják a felmondásban foglaltak helytállóságát, jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a felperes keresetének helyt adva, a döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte és az alperes felmondását alaptalannak találta. (M. törv. I. 10 149/1974. sz., BH 1975/2. szám 92.) 68. Határozott idejű munkaviszony alkalmatlanságra hivatkozással nem szüntethető meg, ha a dolgozót a vállalat olyan munkakörben kívánja foglalkoztatni, amelynek betöltésére a besorolás feltételei nem jogosítják fel (Mt. 28. §). A felperes az alperessel 1974. április 25-én a 812-es kulcsszámú énektánckari tag elnevezésű munkakörben 1974. augusztus 1-től kezdődő és 1975. július 31-ig terjedő időre kötött munkaszerződést. A határozott időre szóló munkaszerződés a felperes munkabérét a 203/1974. (MK. 7.) MM— MüM számú együttes utasítás 1. számú mellékletében levő bértáblázat szerint havi 2200 forintban állapította meg. Az alperes a felperest a „Három testőr" című darabban a harmadik szolgálólány énekes szerepével bízta meg. A felperes a feladatot először vállalta, később a szerep ellen szóban tiltakozott, majd 1974. november 14-én az alpereshez intézett levelében az énekkari feladat ellátását írásban is megtagadta azzal az indokolással, hogy az munkakörén kívül eső feladat és végrehajtása az érdekeit védő jogszabályba ütközik. A feladat végrehajtásának megtagadása miatt az alperes a felperes munkaviszonyát az Mt. 28. §-a alapján felmondással megszüntette. Az alperes felmondó intézkedésében a felperest a felmondási idő alatt a munkavégzés alól felmentette. A felperes munkaviszonyának megszüntetése miatt panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, de panaszában nemcsak a felmondást sérelmezte, hanem a táncgyakorlatok megbízás alapján történt vezetése címén havi 800 forint működési pótlék kifizetésének megtagadását is panaszolta. A felperes e panaszbeadványában is hangsúlyozta, hogy énekkari feladatot tartalmazó énekes szereppel kapcsolatos minden utasítás végrehaj206