Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)
új munkahelyet biztosít és azt nem fogadja el [1/1967. (XI. 22.) MüM— EüM—PM sz. együttes rendelet 10. § (2) bek. b) pont]. Az előzőekben említett együttes rendelet 5. §-ának (1) bekezdése értelmében a rehabilitációs intézkedés megtételére a vállalatnál szervezett Csökkent Munkaképességűekkel Foglalkozó Vállalati Bizottság (Rehabilitációs Bizottság) tesz javaslatot a vállalat igazgatójának. A Rehabilitációs Bizottságnak kell tehát állást foglalnia abban a kérdésben, hogy melyik az a munkakör a vállalatnál, amely a csökkent munkaképességű dolgozó egészségi állapotának, korának és képzettségének megfelel. A perben nincs adat arra, hogy a Rehabilitációs Bizottság — amelynek tagja az üzemi orvos — foglalkozott volna a felperes ügyével, a munkaügyi bíróság e körben a tényállást nem tisztázta. Márpedig a bizottság véleménye az irányadó abban a kérdésben, hogy a felajánlott munkakör — a csökkent munkaképességű dolgozó egészségi állapotára figyelemmel — megfelelő-e. Mindezekre figyelemmel szükséges a bizonyítás kiegészítése arra vonatkozóan, hogy a vállalati Rehabilitációs Bizottság foglalkozott-e a felperes vállalaton belüli áthelyezésével és milyen munkakört talált a felperes számára — az egészségügyi állapotára is tekintettel — megfelelőnek. E bizonyítás lefolytatása azért is szükséges, mert a felperest kezelőorvosa a táppénzes állományának letelte után továbbra is keresőképtelennek nyilvánította és így — az e kérdésben állásfoglalásra jogosult szerv véleményének ismerete nélkül — a felperes nem tudhatta, hogy a felajánlott munkakör megfelel-e az egészségi állapotának. Ez utóbbi esetben pedig az a körülmény, hogy a felajánlott takarítónői munkakört nem fogadta el, nem tekinthető olyannak, amely a felmondásra alapot ad. A felmondás egyébként már amiatt szabálytalan volt, hogy az alperes 1973. október 2-án szeptember 11-re visszamenő hatállyal mondott fel a felperesnek. Visszamenőleges hatállyal a munkaviszonyt nem lehet megszüntetni, még az azonnali hatályú felmondás is jogszabályi tilalomba ütközik [Mt. 30. § (1) bek.]. (M. törv. I. 10 189/1974. sz., BH 1975/3. szám 150.) 67. I. Ha a vállalat a munkaszerződést felmondással szünteti meg, a bíróság csak az írásban közölt felmondási ok valóságát viszgálhatja (Mt. 26. §). II. Az alkalmasság kérdésében nem általánosságban, hanem mindig konkrétan, az adott vállalat és az adott munkakör figyelembevételével kell állást foglalni. Vezető állású dolgozó munkaviszonyának felmondása esetén •a munkaköri alkalmasság szempontjai. A felperes az alperes alkalmazásában állott, 1972. április 1. napjától a kereskedelmi főosztály vezetője volt. Az alperes igazgatója 1973. október 5-én felperes munkaviszonyát 1974. január 31. napjára felmondta, egyben a további munka végzése alól felmentette. A felmondás indokolása szerint a felperes szakmai felkészültsége és vezetőkészsége nem felelt meg a követelményeknek. Erre a munkahelyi felettesei több ízben felhívták a figyelmét, részére a szükséges támogatást megadták, mindezek ellenére a főosztályon tarthatatlan helyzetet alakított ki. Tevékenységét a vállalat megvizsgálta, megállapította, hogy munkaértekezleteket csak esetenként tartanak, a feladatokat csak részben értékelik, — a felperes munkamódszerét a teljes bizalmatlanság jellemzi, nem veszi igénybe munkatársai szakmai tudását. Az azonnali megoldásokat 203