Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

igénylő ügyeket halogatja, felelősöket keres. A vállalati vezetők és beosztott munkatársai kritikai észrevételeit nem fogadta el. Szükségtelen retorziókat alkalmaz beosztottaival szemben. Munkamódszere és egész tevékenysége nem felel meg a vezetőkkel szemben támasztott követelményeknek. A fizetése érintetlenül hagyásával felajánlott osztályvezetői munkakört nem fogadta el. A felperes a felmondás ellen panaszt nyújtott be a vállalati munkaügyi döntőbi zottsághoz. A vállalati munkaügyi döntőbizottság határozatával a panaszt mint alaptalant elutasította. A felperes az elutasító határozat megváltoztatása érdekében keresetet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz. Tagadta a felmondási okok valóságát és bizonyítani kívánta, hogy azok minden alapot nélkülöznek. Keresetében a felmondás hatálytalanítását és az alperesnek a költségekben való marasztalását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte, utalt a rendelkezésre álló iratok tartalmára, szükség esetén tanúk kihallgatását indítványozta arra nézve, hogy a felmondásban megjelölt okok a valóságnak megfelelnek. A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás során tanúkat hallgatott ki. A tanúk között szerepeltek a felperes felettesei (főmérnök mint az igazgató első helyettese, továbbá a gazdasági igazgató), valamint munkatársai, beosztott dolgozói is. A bíróság rendelkezésére állott a munkaügyi döntőbizottsági eljárás anyaga, ezek között a meghallgatási jegyzőkönyv, a vállalati tevékenyéggel összefüggő feljegyzések, jelentések és egyéb iratok, amelyek a vállalati vezetés, ezen belül a felperes tevékenységével is foglalkoztak és azokat értékelték. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, az 1973. október 5-én kelt felmondást érvénytelennek mondta ki és az alperest 5000 forint perköltség fizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság — ítéletének indokolása szerint — a felmondás okául megjelölteket nem találta alaposnak, a valóságnak megfelelőnek. A felperessel szemben felhozottak csak általános kijelentéseket tartalmaznak, konkrétumot nem. „Ami konkrétum mégis feltalálható, azt a felperes a csatolt okirati bizonyítékokkal lényegében megcáfolta." A vele szembehelyezkedő tanúk érdektelennek nem tekinthetők, „vallomásukkal a felmondás okait alá nem támaszthatják". A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felek között határozatlan időre szóló munkaviszony jött létre. Az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a vállalat, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie, s ebből a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. E jogszabályi rendelkezésekhez fűzött miniszteri indokolás egyértelműen tartalmazza, hogy a vállalat bármely indok alapján felmondhat, s a munkaügyi vitát intéző szervek szerepe a felhozott ok valóságának vizsgálata, nem bocsátkozhatnak azon túlmenő kérdések vizsgálatába. A felperes az alperesi vállalat kereskedelmi főosztályvezetője. Munkáját, vezetői tevékenységét, szakmai alkalmasságát, munkatársaival való 204