Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felek között határozatlan időre szóló munkaviszony jött létre. Az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt mind a vállalat, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie, és ebből a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. E jogszabályi rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolás egyértelműen tartalmazza, hogy a vállalat — az Mt. 2. §-ának (1) bekezdésében írt joggal való visszaélés esetének kivételével — bármely indok alapján felmondhat és a munkaügyi vitát intéző szervnek a szerepe sem terjedhet túl a felhozott ok valóságának elbírálásán, nem bocsátkozhat azon túlmenő kérdések vizsgálatába. Az alperes a f elperest gyermekgondozói munkakör ellátására alkalmazta. Tevékenységi köréhez a beteg gyermekek ellátása, így többek között azok etetése, öltöztetése és ápolása tartozott. E munkakör ellátása rendkívül nagy figyelmet és türelmet, a gyermekekkel történő szeretetteljes bánásmódot igényel. A felmondás indokolása szerint a felperes e sajátos munkakör ellátására nem alkalmas. Ennélfogva — a felperes keresete folytán — azt kell vizsgálni, hogy a felperes az általa betöltött gyermekgondozói munkakör ellátására alkalmasnak bizonyult-e vagy nem. Az alkalmatlanság címén történt felmondások kapcsán keletkezett munkaügyi vitákban nem hagyható figyelmen kívül az adott munkakör jellege és az elvárhatóság az adott konkrét munkakör ellátása terén. Az alkalmasság, illetőleg az alkalmatlanság kérdésében tehát nem általánosságban, hanem mindig a konkrét vállalat és az adott munkakör figyelembevételével lehet állást foglalni. Következésképpen az alkalmasság fogalmát, tartalmi elemeit sem lehet mindenkire egyenlő érvénnyel meghatározni. Csak a munkáltató feladatainak és céljainak ismeretében, a dolgozó személyiségének értékelésével lehet megnyugtató, megalapozott és jogszerű döntést hozni. Köztudomású, hogy az alperes intézetében károsodott értelmi fogyatékos gyermekeket ápolnak. Az intézet egyik fő feladata a lehetőség szerinti rehabilitáció, amely — elsősorban az ápolószemélyzettel szemben — speciális követelményeket támaszt. A kötelező ápolási feladatokon túl a gyermekkel szemben tanúsított magatartás döntő fontosságú. Az alperesnek a feladatok teljesítése és eredmények elérése érdekében olyan ápolószemélyzettel és egyéb munkaerőkkel kell rendelkeznie — ideértve a szakképzetlen munkaerőket is —, amely a gyermekek fejlődését szeretettel, családias környezetet teremtő magatartással elő tudja segíteni. A perben kihallgatott tanúk vallomásából megállapítható, hogy a felperes — nyilván egyéniségéből fakadóan — nem alkalmas az említett beteg gyermekek gondozására. Szűkszavúsága, befelé forduló, gépies munkavégzése, öntevékenységének teljes hiánya olyan tulajdonságok, amelyek a felmondás alapjául szolgáló értékítéletre, az adott munkahely és munkakör jellegére is figyelemmel, kellő alapul szolgálnak. Viszonylag hosszú időn keresztül végzett munkájának figyelemmel kísérése és értékelése során bizonyosodott be az a tény, hogy a felperes nem alkalmas az adott speciális feladatok megvalósítására. Ez a lényege az 1973. május hó 3-án keit felmondás indokának. 199