Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

kabérnek és egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült, vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna. Miután a per adatai alapján a felperest megillető elmaradt munkabér öszszege az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdésében meghatározott módon nem állapítható meg, ezért a bíróságnak új eljárása során kell e kérdést tisztáznia. (M. törv. II. 10 237/1973. sz.) 64. Az alkalmatlanság címén történt felmondások kapcsán keletkezett munkaügyi vitákban nem hagyható figyelmen kívül az adott munkakör jellege és az elvárhatóság az adott konkrét munkakör ellátása terén [Mt. 26. §-ának (2) bekezdése]. A felperes 1971 novemberében létesített munkaviszonyt az alperessel, szakképzetlen gyermekgondozói munkakör ellátására. Tevékenységi köréhez — a szakképzett gyermekgondozókhoz hasonlóan — a beteg gyermekek ellátása (etetés, öltöztetés, pelenkázás, a gyermekekkel való foglalkozás stb.) és ápolása tartozott. A felperes szolgálati felettesei — két intézetvezető főnővér — 1973. áprilisában, illetőleg május hó első napjaiban írásban észrevételeket tettek a felperes magatartását és szakmai alkalmasságát illetően. Már ezt megelőzően nézeteltérések keletkeztek e tárgyban az alperes vezetősége és a felperes között, amelyek során a felperest felkérték, hogy változtasson munkahelyet. Ilyen előzmények után az alperes 1973. május hó 3-án május hó 17. napjára felmondta a felperes munkaviszonyát és a felmondási időre felmentette a munkavégzés alól. A felmondás indokolása szerint a felperes „beteg gyerekek ellátására nem alkalmas". A felperes a felmondás hatálytalanítása iránt panaszt terjesztett elő a munkaügyi döntőbizottsághoz, amely azt határozatával — mint alaptalant — elutasította. Az elutasító határozat ellen — a felmondás hatályon kívül helyezése és a kiesett munkabér megfizetése iránt — a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Tagadta azt, hogy a felmondás indoka helytálló lenne. Előadása szerint munkáját a követelményeknek megfelelően, mindig maradéktalanul ellátta. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes zárkózott természetű és így nem tud olyan magatartást tanúsítani, ami az intézmény jellegénél fogva elvárható. A munkaügyi bíróság a perben tanúbizonyítást vett fel. Ennek során kihallgatta a felperes közvetlen feletteseit s munkatársait. A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, a felmondást hatálytalanította, s a felperes kérésének megfelelően — aki időközben már máshol munkaviszonyt létesített — megállapította, hogy a felperes munkaviszonya 1973. november 14-én közös megegyezéssel szűnt meg. Egyúttal az alperest összesen 8144,33 forint elmaradt munkabér, illetőleg — kártérítésként — elmaradt táppénz megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásából kitűnően a munkaügyi bíróság a megjelölt felmondási okot nem találta alaposnak, a valóságnak megfelelőnek. Ezért a felmondási hatályon kívül helyezte és a felperes kereseti kérelmének megfelelően határozott. 198