Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

Az alperes nem tudta tehát bizonyítani, hogy a felperes a munkaviszony megszüntetésére jogosult szövetkezeti szervek vagy vezetők valamelyikénél az alperes elnökének 1973. december 15-i levelét követően munkaviszonyát felmondta vagy ennek megszüntetésében megállapodott volna. Az alperes elnöke arra is hivatkozott, mint a felperes munkaviszonyának felmondással való megszüntetését alátámasztó körülményre, hogy a felperes ajánlatára alkalmazták a b.-i italboltban V. Z.-nét üzletvezetői munkakörben. Ezzel szemben V. Z.-né tanúvallomásából megállapíthatóan az italbolt vezetésének átvételéig a felperest nem ismerte, vele nem tárgyalt. A munkakör betöltésére 'kiírt pályázatról lakóhelyén értesült és ezt követően jelentkezett az alperesnél. Mindezek a körülmények azt támasztják alá, hogy a felperes sem szóban, sem írásban munkaviszonyát nem mondta fel, de mint arra az elszámolással és a munkakönyv átvételével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság korábbi törvényességi határozatában rámutatott, a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésében sem állapodtak meg a felek. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor az ítéletének indokolásából kitűnően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes szándéka és magatartása is munkaviszonyának felmondással történő megszüntetésére irányult. Azt a feltevést, hogy a felperes a munkaviszonyát szóban felmondta volna, az 1974. január 21-én kelt azon felperesi nyilatkozat sem igazolja, miszerint ezen a napon az alperes pénztárából mindennemű követelése alapján járó bérét felvette, más egyéb követelése az alperessel szemben nem áll fenn. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a dolgozó a munkaviszonyából eredő és a munkaügyi rendelkezésekben biztosított jogairól egyébként sem mondhat le joghatályosan. Tehát a dolgozót megilletik a jogokról történt „lemondás" esetén is az e rendelkezésekben biztosított jogai. Téves jogi álláspontjából következően a munkaügyi bíróság nem tisztázta, hogy a felperest összegszerűen az alperes magatartása folytán milyen összegű kár érte, illetőleg a tárgyaláson módosított kereseti kérelme mennyiben alapos. Ennek megfelelően tehát a munkaügyi bíróságnak — az Mt. V. 33. §-a alapján — a felperes munkaviszonyát helyre kell állítania és a felperes elhelyezkedési köelezettségének vizsgalata után tisztáznia kell a felperest a munkaviszony jogellenes megszüntetése folytán megillető elmaradt munkabér összegét. (M. törv. II. 10 177/1975. sz.) c) Felmondás a munkáltató részéről 56. A vállalat a keresőképtelenné vált beteg dolgozónak a munkaviszonyát az Mt. V. 26. §-ának b) pontjában megállapított határidő alatt felmondással akkor sem szüntetheti meg, ha a dolgozót táppénz a keresőképtelenségének egész tartamára nem illeti meg (MK 8. számú állásfoglalás, indokolását lásd a 16. oldalon). 195