Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

peresek a munkaügyi bírósághoz, amely ítéletével elutasította a felperesek keresetét. Az ítélet indokolása szerint az Mt. 28. §-a ugyan meghatározza azokat az okokat, amelyek megléte szükséges a munkaviszony megszüntetéséhez a határozott idő eltelte előtt, a jogszabály azonban nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kizárná az egyéb okból történő felmondás lehetőségét. Az alperes által üzemeltetett csárdával kapcsolatos átszervezés olyan különös indok, amely lehetővé tette a felperesek munkaviszonyának a határozott idő letelte előtt történő felmondását. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 28. §-a szerint „a határozott időre létesített munkaviszony megszűnik annak az időnek az elteltével, amelyre létesítették. A munkaviszonyt felmondással a határozott idő eltelte előtt megszüntetheti a vállalat, ha a dolgozó a munkát nem végzi megfelelően, vagy annak elvégzésére nem alkalmas, illetőleg a dolgozó, ha a vállalat a munkaszerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesíti". Az idézett jogszabály tételesen sorolja fel azokat az okokat, amelyek alapján a határozott időre létesített munkaviszony felmondással megszüntethető. Ez a jogszabály — az eljárt munkaügyi bíróság álláspontjával ellentétben •— kiterjesztően nem értelmezhető. Az alperes tehát jogellenesen járt el, amikor a felperesek határozott időre szóló munkaviszonyát lényegében átszervezés címén mondta fel, de törvényt sértettek a munkaügyi vitában döntést hozó szervek is, miután nem állították helyre a felperesek munkaviszonyát a munkaszerződésben kikötött határozott idő leteltéig. (M. törv. II. 10 574/1974. sz.) 45. Ha a felmondás indokolását a munkáltató jogszabály alapján mellőzhette, az indokolás mellőzése önmagában nem tekinthető törvénysértőnek, azonban az indokolás nélküli felmondás jogszerűségének elbírálásánál is figyelembe kell venni, hogy az Mt-ben vagy az Mt. V-ben foglalt felmondást tiltó vagy korlátozó rendelkezések fennállnak-e, s ezekre tekintettel az Mt. 29. §-a alapján nem kerülhet-e sor a felmondás hatályon kívül helyezésére [Mt. V. 26. § b) pontja], A felperes munkaviszonyát az alperes 1973. október hó 10. napján október 29. napjára indokolás nélkül felmondta, egyúttal a munkavégzés alól felmentette. A felmondás ellen a felperes apja nyújtott be panaszt, mert a felperes 1973. augusztus hó 22. napjától kezdődően kényszergyógykezelés alatt áll. A munkaügyi döntőbizottság előtti eljárásban az alperes lényegében azzal indokolta a nála egy évnél rövidebb ideje alkalmazásban álló felperes munkaviszonyának megszüntetését, hogy előzetes letartóztatása miatt munkája ellátására képtelen. Ennek bizonyítására a Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának értesítésére hivatkozott, mely szerint a felperest lopás bűntettének alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásba helyezték és kényszergyógykezelését rendelték el. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a panaszt elutasította, mert a felperes munkavégzésre alkalmatlan. A felperes apjának keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította, mert az Mt. 26. §-ának (2) bekezdése szerint a munkaviszony felmondással való megszüntetését az alperesnek nem kellett megindokolnia. 175