Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

dolgozó felvételével töltötte be a felperes munkakörét, hanem annak, hogy az, amit a felperessel a felmondás indokául közöltek, a valóságnak megfelel-e. Márpedig ha az alperes más dolgozóval töltötte be a felperes munkakörét, úgy nyilvánvalóan állatgondozóra van szüksége. Ez esetben pedig a felmondás azért érvénytelen, mert az annak indokául megjelölt körülmény nem felel meg a valóságnak. Az alperesnek jogában van személyi cserét végrehajtani és a felperes munkakörét más dolgozóval betölteni, ha azt alkalmasabbnak tartja a felperes munkakörével járó munkafeladatok ellátására, de ez esetben a felmondás indokaként ezt kell megjelölni. Az ilyen felmondás is azonban csak abban az esetben érvényes, ha annak nincs jogszabályi akadálya. A felperes a szövetkezeti döntőbizottság előtti és a bíróság előtti eljárásban is kérte a pénzkövetelésének megítélését. E tekintetben a felek a munkaügyi bíróság tárgyalásán ellentétes tartalmú nyilatkozatokat tettek. A munkaügyi bíróság az alperes előadását fogadta el valónak, az ítéletében azonban nem adta indokát, hogy a per milyen adatai alapján találta a felperes szóban levő követelését megalapozatlannak és a keresetnek pénzkövetelés iránti részét is teljes egészében elutasíthatónak. E követeléssel öszszefüggésben a felek előadásain kívül más adat nem állott rendelkezésre, s bár ezek az előadások eltérőek voltak, a munkaügyi bíróság mégsem tisztázta a szükséges mértékben a tényállást. A felperes lejárt követelést érvényesített az alperes ellen. Az érvényesített igényt tehát érdemben kellett volna elbírálni. A munkaügyi bíróság azonban a határozott tartalmú és végrehajtható döntés helyett az ítéletének indokaiban arra utalt, hogy a felperes követeléseinek egy részét — ha az egyáltalán jár neki — megkapja az alperestől. Ez az állásfoglalás törvénysértő, mert a bíróságnak a lejárt követelések érvényesítésékor a kereseti igényt érdemben kell elbírálnia, s nem lehet az alperesre bízni, hogy a keresetbe vett követelést saját elhatározásától függően teljesítse. (M. törv. I. 10 144/1973. sz., BH 1974/5. szám 227.) 44, A határozott idő letelte előtt a munkaviszony megszüntetése csak az Mt. 28. §-ában megjelölt okokból történhet. Az alperes termelőszövetkezet a zenész foglalkozású felperesekkel első ízben 1973. szeptember hó 6-án kötött határozott időre szóló munkaszerződést, amelyet időközben meghosszabbított. A szerződésnek utoljára történt meghosszabbítása folytán a felperesek határozott idejű munkaviszonya 1974. július hó 8-tól 1974. december hó 31. napjáig állt fenn. A felpereseknek az alperes által fenntartott „E" elnevezésű vendéglátóipari egységben kellett zenét szolgáltatniuk. Az alperes a felperesek munkaviszonyát a munkaszerződésben kikötött határozott idő eltelte előtt 1974. szeptember hó 17. napján 1974. október hó 2-ra felmondta. A felmondás indokaként az alperes a csárda nyitvatartási idejét megváltoztatta és ezzel egyidejűleg a zene szolgáltatását zenegéppel kívánta megoldani. A felperesek a felmondás hatálytalanítása iránt panaszt terjesztettek elő a szövetkezet döntőbizottságához, amely határozatával a felperesek panaszát elutasította. E határozat megváltoztatása iránt terjesztettek elő keresetlevelet a fel174