Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

jött létre, az 1973. október 31-ig fennállott. Ezért kötelezte az alperest a munkakönyv ennek megfelelő kijavítására. Az 1973. augusztus 18-tól 1973. augusztus 27-ig terjedő időre az alperes köteles a kiesett munkabért is megtéríteni, mert eddig megfelelő másik állást a felperesnek nem ajánlott fel. 1973. augusztus 27-ét követő időre vonatkozóan azonban a felperesnek bérkövetelése nem lehet, mivel az alperes a közölt értesítésében munkavégzésre szólította fel, amelynek a felperes nem tett eleget. E munkavégzési kötelezettsége egyébként az Mt. 35. §-ának (1) bekezdésén alapult. A felhívott jogszabályi rendelkezés szerint a dolgozó indokolt esetben munkakörébe nem tartozó munkát is köteles átmenetileg ellátni. A munka végzése a felperesre nézve aránytalan sérelmet nem eredményezett volna. A jogerős ítéletnek a felperes keresetét elutasító — az 1973. augusztus 28-tól 1973. október 31-ig kiesett munkabér megtérítésére vonatkozó — része ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helytállóan utalt a munkaügyi bíróság arra, hogy a felek az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatják. Tévedett azonban akkor, amikor ennek jogkövetkezményeit csak részben vonta le. A felek között létrejött munkaszerződés ugyanis nemcsak a munkaviszony időtartamát, hanem azt a munkakört is meghatározza, amelyet a felperes köteles betölteni. A felek italboltvezetői, s nem rakodó- vagy parkettás szakmunkási munkakörre kötöttek határozott időre szóló munkaszerződést. Ezt a munkaszerződést az alperes a jogszabály tilalma folytán még a munkakör vonatkozásában sem módosíthatja egyoldalúan. Tény, hogy az Mt. 35. §-ának (1) bekezdése értelmében a dolgozó — indokolt esetben — munkakörbe nem tartozó munkát is köteles átmenetileg ellátni. Ez azonban — ugyancsak jogszabály rendelkezése szerint — beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel reá aránytalan sérelemmel nem járhat és nem sértheti eredeti munkaköre szerinti munkabéréhez való jogát. Az adott esetben nem határozatlan, hanem határozott időtartamra szóló munkaviszony jött létre a felek között, amikor a több mint kéthónapos időtartamot — amelyet a felperesnek a szerződésben írt munkakörtől eltérő jellegű munkakörben kellett volna eltöltenie — nem lehet átmeneti jellegűnek tekinteni. A felperes egyrész azért, mert azok lényegesen eltérő jellegű munkakörök voltak a munkaszerződésben kikötött s ténylegesen betöltött munkakörtől, másrészt azért, mert ezeket a munkaköröket nem lehet átmeneti jellegűnek tekinti, nem volt köteles elfogadni a felajánlott munkaköröket. Ha az alperes a határozott időtartamra szóló munkaszerződés megkötésénél kellő körültekintés nélkül járt el, ennek anyagi következményeit viselnie kell, azt nem háríthatja át a felperesre. A jogerős ítélet ezzel ellentétes állásfoglalása törvénysértő. (M. törv. I. 10 193/1974. sz., BH 1975/3. szám 148.) 35. Ügyintézői munkakörből ügyviteli munkakörbe történő besorolás munkaszerződés-módosításnak minősül (Mt. 24. §). Az alperes 1973. április 30-val áthelyezéssel került a felpereshez és kinevezéssel előadói munkakört töltött be. A kinevezési okmány többek között azt tartalmazta, hogy az alperesnek egy éven belül az általános államigazgatási ismeretekből vizsgát kell tennie. 263