Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

A felperes intézkedésével az alperest ügyintézői (előadói) munkakörből ügyviteli munkakörbe sorolta át, hivatkozással a 15/1973. (XII. 27.) MüM számú rendeletre. Az alperes az átsorolás miatt panaszt nyújtott be. A munkaügyi döntő­bizottság a panasznak helyt adott, a felperesi átsorolást hatálytalanította és az alperes előadói beosztását visszaállította. E határozat indokolása sze­rint az alperes a kinevezési okmányban előírt vizsgakötelezettségének ele­get tett, tehát az átminősítésnek alapja nem volt. Az átminősítésre a mun­kaszerződés egyoldalú módosításával került sor. E határozat ellen előterjesztett felperesi kereset folytán a munkaügyi bíróság végzésével a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. A végzés indokolása szerint a 15/1973. (XII. 27.) MüM számú rendelet alapján történt besorolás esetén nincs helye panasznak a munkakörre meg­állapított bértétel alsó és felső határa között történt meghatározása, vala­mint a munkakör megállapítása miatt, ha a munkakörbe sorolást a rendelet kötelezően nem írja elő. Az alperes esetében a rendelet a besorolást kötelezően nem írta elő, ezért a munkaügyi döntőbizottság túllépte hatáskörét, amikor az alperes pana­szának helyt adva érdemi határozatot hozott. A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 22. §-ának (2) bekezdése szerint a munkaszerződésben meg kell határozni a dolgozó munkakörét és személyi alapbérét. Az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a vállalat és a dolgozó a mun­kaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. A peradatokból megállapíthatóan a felperes az alperest nem közös meg­egyezés alapján, hanem egyoldalú intézkedéssel sorolta át ügyintézői mun­kakörből ügyviteli munkakörbe, lényegében azzal az indokolással, hogy egyrészt az alperes túlnyomórészt adminisztratív munkakörbe tartozó fel­adatokat lát el, másrészt, hogy a tanácsi dolgozók képesítéséről szóló 2/1971. (XII. 4.) MT—TH számú rendelet 4. §-ának (3) bekezdése szerint a városi tanács titkárságán az ügyintézői munkakör betöltéséhez tanács­akadémiai végzettség szükséges, amivel az alperes nem rendelkezett. Minthogy a peres felek közötti vita nem bérhatárok közötti besorolással és nem a 15/1973. (XII. 27.) MüM számú rendelet szerinti munkakörbe soro­lással, hanem egyoldalú munkaszerződés-módosítással kapcsolatos, azért a felperes átsorolást tartalmazó intézkedése ellen, az általános szabályok sze­rint helye van panasznak, amelynek elbírálására a munkaügyi döntőbizott­ság, s ennek határozata ellen benyújtott kereset vonatkozásában pedig a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel. A munkaügyi bíróság tehát hatáskör hiányára hivatkozással a közös mun­kaügyi döntőbizottság határozatát nem helyezhette volna hatályon kívül és a pert nem szüntethette volna meg, hanem a kereseti kérelem tárgyában érdemben kellett volna döntenie. Az érdemi döntés meghozatala során pedig nem hagyható figyelmen kí­vül az a körülmény, hogy az alperes a kinevezési okmányban előírt vizsga­kötelezettségének eleget tett, illetőleg, hogy tanácsakadémiai végzettség az előadói munkakör betöltésének a 2/1971. (XII. 4.) MT—TH számú rendelet szerint már akkor is előfeltétele volt, amikor az áthelyezés kérdésében a peres felek megállapodtak. 164

Next

/
Oldalképek
Tartalom