Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

A felek ezt követően a felperes további foglalkoztatásáról tárgyalásokat folytattak, de ez nem vezetett eredményre. Az italbolt átadása 1973. augusztus 3-án megtörtént, majd a felperes 1973. augusztus 4-től 1973. augusztus 16-ig a szabadságát töltötte. Az alperes 1973. augusztus 21-én a felperes munkakönyvét postán megküldte. Abba bejegyezte, hogy a „munkaviszony megszűnt" 1973. augusztus 17-én. A felperes az alperes egyoldalú szerződésmódosítását sérelmesnek tartotta és panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. A munkaviszonyának 1973. október 31. napjáig való fenntartását kérte. Az alperes 1973. augusztus 27-én közölte a felperessel, hogy miután az italbolt vezetője felgyógyult, őt az italboltvezetői munkakörben nem tudja tovább foglalkoztatni. A munkaszerződésben meghatározott 1973. október 31-ig tartó idő alatt csak két munkakörben tudja tovább foglalkoztatni. Mégpedig vagy a TÜZÉP-telepen rakodómunkásként, vagy pedig az építőbrigádban parkettásként. Mivel a felperes parkettás szakképesítéssel rendelkezik, e munkakörben dolgozhat a szerződés lejártáig. Egyben felhívta a felperest, hogy e munkakör betöltése érdekében azonnal jelentkezzen. A felperes ezt a munkakört, mint az italboltvezetői munkakörnél alacsonyabb beosztású munkakört nem fogadta el. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a panasznak részben helyt adott, s a felperes munkaviszonya megszűnésének napját ,,1973. augusztus 17-től kezdődően 15 napos felmondási idővel" módosította. A munkaügyi döntőbizottság — határozatának indokolása szerint — megállapította, hogy „a panaszos az igazgatóság elnökével, valamint a szövetkezet munkaügyi előadójával közösen 1973. október 31-ről 1973. augusztus 3-ra módosították a munkaviszony lejártát. Ezt a panaszossal közölték (1973. július 21.), aki észrevételt nem tett. Az Mt. 25. §-ániak (1) bekezdése alapján a vállalat helyesen járt el. A vállalat mulasztást akkor követett el, amikor a fenti szerződés módosításának megfelelően 1973. augusztus 3-án a munkaviszonyát nem szüntette meg, hanem szabadságának lejártáig, azaz 1973. augusztus 17-ig a munkaviszonya meghosszabbodott. E meghosszabbodásból eredően az Mt. 25. §-ának helyébe automatikusan az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése lép, amely szerint a munkaviszonya határozatlan időre módosul. Ez esetben egy éven belül felmondást lehet eszközölni mind a vállalat, mind a dolgozó részéről, amit indokolni sem kell." A felperes keresetében továbbra is a munkaviszony 1973. október 31. napjáig történő fennállásának megállapítását, továbbá 1973. augusztus 17től 1973. október 31. napjáig terjedő időre kiesett munkabérének megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és elrendelte, hogy az alperes a felperes munkakönyvében a munkaviszony megszűnésének napját 1973. október 31-re módosítsa. Kötelezte az alperest, hogy a felperes részére fizessen az 1973. augusztus 18-tól 1973. augusztus 27-ig terjedő időre kiesett munkabér címén 586 forintot. A felperes ezt meghaladó időre járó munkabér iránti kérelmét elutasította. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek a munkaszerződést az Mt. 27. §-ának [helyesen: Mt. 24. §-ának (1) bekezdése] alapján csak közös megegyezéssel módosíthatják. Minthogy a felek között a munkaszerződés módosítása tárgyában közös megegyezés nem 162