Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

lalat a könnyű fizikai munkán belül milyen munkakörbe ossza be a felperest. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz és az alperest a munkaviszonya helyreállítására és a kiesett időre eső bérének megfizetésére kérte kötelezni. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. ítéletének indokai szerint ..a munkáltató jogszerűen intézkedett, amikor a felperes munkaviszonyát az Mt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntette, mert a felperes részére nem olyan munkakört ajánlott fel, amelyet egészségi állapota miatt ellátni nem tudna", büfévezetői munkakört pedig a korábbi leltárhiánya miatt nem biztosíthatott az alperes a felperes részére. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozatával a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és e bíróságot űj eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Határozatának indokai szerint az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaszerződést csak közös megegyezéssel lehet módosítani, s minthogy a felperes a munkaszerződés módosításához nem járult hozzá, az alperes köteles lett volna az eredeti munkakörében és munkahelyén tovább foglalkoztatni. A munkaszerződés módosítása azonban nem kényszeríthető ki, s ha a módosításhoz a dolgozó a hozzájárulást megtagadta, ezt a magatartását nem lehet úgy értékelni, hogy ezzel a munkaviszonyát jogellenesen megszüntette. Ilyen esetben, ha a dolgozó eredeti munkakörében és munkahelyén való tovább foglalkoztatására valamely ok miatt nincs lehetőség, és az áthelyezéséhez a hozzájárulását megtagadja, a munkáltató akkor jár el helyesen, ha a dolgozó munkaviszonyát felmondással megszünteti, feltéve, hogy a felmondást kizáró vagy korlátozó ok nem áll fenn. Az adott esetben az alperes helytelenül járt el akkor, amikor a felperest úgy tekintette, hogy a munkaviszonyát maga szüntette meg jogellenesen, mert ez nem történt meg, s a felperes munkaviszonya — minthogy azt felmondással egyik fél sem szüntette meg, — ez idő szerint is fennáll. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felperes igénye összegszerűségének tisztázása végett utasította új eljárásra és új határozat hozatalára a munkaügyi bíróságot. A munkaügyi bíróság előtti új eljárásban a felperes előadta, hogy 1972. december 5-ét követően megkísérelte ugyan a máshol való elhelyezkedést, de sehol nem alkalmazták. Ezt azonban igazolni nem tudja. Ezek után a munkaügyi bíróság ítéletet hozott, amelyben az alperest arra kötelezte, hogy a felperes munkaviszonyát állítsa helyre és a munkakönyvébe tett „kilépett" bejegyzést törölje. A felperesnek a kiesett időre járó munkabér megfizetése iránti keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság újabb eljárása során hozott ítéletének indokai szerint az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért rendelte el a munkaviszony helyreállítását. A felperesnek az elmaradt munkabére megtérítése iránti követelését pedig az Mt. 31. §-ának (1) bekezdésében és az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre tekintettel azért tartotta megalapozatlannak, mert a felperes a „kárenyhítési" kötelezettségének nem tett eleget. A munkaügyi bíróságnak az ügyben hozott újabb ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. 158