Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

szállításával. így az alperes az anyagosztályon más anyagok beszerzésével foglalkozik. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította azzal az indokolással, hogy a felperes nem az eredeti munkakörében foglalkoztatja az alperest, mert az újabb munkaköri leírás a felmondás előtti munkaköri leírásban foglaltaktól teljesen eltérő feladatok ellátását jelöli meg az alperes részére. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú ítélet indokolása szerint az alperes jelenlegi munkaköre nem teljesen azonos a felmondás előtt volt munkakörével. Az átszervezés ezt a munkaköri változtatást nem indokolja, mert korábbi munkaköre nem szűnt meg, csupán más osztályhoz került. Nincs tehát akadálya annak, hogy az alperes a korábbi munkakörét visszakapja. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 31. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a vállalatnak a dolgozót olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a munkaviszony meg sem szűnt volna. Ennek folytán az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdése értelmében a dolgozót eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait, továbbá a felmerült kárát. Az alperes munkakörének részletes leírását a felperesnek az alpereshez intézett közlése tartalmazza. Eszerint a különféle kő- és kavicsanyagok beszerzése volt elsősorban a feladata. A felperesnek az az intézkedése azonban, hogy részletesen meghatározta az alperes teendőit, s ezen belül is azt, hogy milyen anyagok beszerzésével kell foglalkoznia, nem jelenti azt, hogy ez az intézkedése végleges és visszavonhatatlan. A munkáltatónak jogában áll az adott munkakörön belül a dolgozóját más és olyan feladatok ellátásával megbízni, amelyeket korábban nem kellett végeznie. Ennek a munkáltatói jognak csupán a vállalaton belüli áthelyezés tilalma állít korlátot: az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése, valamint az Mt. V. 23. §-ának (1) bekezdése, melynek értelmében a dolgozó és a vállalat közötti kölcsönös megegyezéssel lehet a dolgozót más munkakörbe helyezni. Az áthelyezés a munkaszerződés módosítását jelenti, ehhez pedig a felek közös egybehangzó akarata szükséges. Nem minősül azonban áthelyezésnek, és akként nem jelenti a munkakör megváltoztatását a munkáltatónak az az intézkedése, amelynek folytán a dolgozó azonos munkakörben ugyan, de megváltozott munkafeladatokat köteles ellátni. Az adott esetben az alperes anyagbeszerzési, diszpécseri munkakörben dolgozott a felmondás előtt, és konkrét feladata a kő és kavics beszerzése volt. Visszavétele után ugyanabban a munkakörben dolgozik, változatlan besorolás, munkabér mellett, s csupán az az eltérés, hogy most nem kő- és kavicsanyagok, hanem más építőanyagok beszerzésével kell foglalkoznia. A visszavétel után tehát munkakörváltozás nem történt, hanem csak azon belül az elvégzendő munkafeladatok tekintetében van eltérés az alperes korábbi munkájához képest. Így tehát a felperes a területi munkaügyi döntőbizottság határozatának eleget tett, s a végrehajtást az alperes nem kellő alappal kérte. A felperes teljesítése folytán nem voltak meg a törvényes feltételei a végrehajtás elrendelésének, s ezért a Vht. 41. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglaltakra figyelemmel tévesen utasította el az első fokú bíróság a felperes 152