Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

c) Érvénytelen munkaszerződés jogi következményei 23. Abban az esetben, ha a munkaszerződés érvénytelenségét a felek vagy a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül nem lehet orvosolni, a munkaviszonyt azonnali hatállyal meg kell szüntetni [Mt. V. 20. § (1) bek.]. A felperes 1973. április 3-tól 1973. május 23-ig állt munkaviszonyban az alperes lerakatánál raktárház igazgató helyettesi munkakörben, havi munkabére 3600 forint volt. Ennek a munkaviszonynak a létesítésére a peres felek között 1973. február 16-án szóbeli megállapodás jött létre, amelynek lényegét emlékeztetőben rögzítették. Az emlékeztető tartalma szerint a felek megállapodtak a munkaviszony leglényegesebb tartalmi elemeiben. Nevezetesen a munkakörben és a munkabérben és 6 hónap tartamú próbaidőt is kikötöttek. A munkaviszony kezdő napját a felek naptárszerűen nem jelölték meg, de a peradatokból arra a következtetésre lehet jutni, hogy a felek szándéka arra irányult, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél majd az előző munkáltatónál letöltött felmondási időt követően kezdődik. A felmondási idő letelte utáni napon, 1973. április 3-án és az azt követő időszakban a felperest az alperes nem állította munkába. 1973. május 18-án kelt levelében az alperes igazgatója arról tájékoztatta a felperest, alkalmazására többek között azért nem kerülhet sor, mert a raktárház-igazgatóhelyettesi munkakör betöltéséhez szükséges főiskolai végzettséggel nem rendelkezik. A felperes és az alperes képviselője között 1973. június 6-án megbeszélésre került sor, amelyről jegyzőkönyv is készült. Ebből a jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a felperes előző munkahelyén 1973. február 16-án mondott fel. Az utolsó munkában töltött munkanapja 1973. áprilie 2-a volt s munkakönyvébe is ezt a napot jegyezték be a munkaviszonya megszűnése napjaként. Munkakönyvével 1973. április 3-án jelentkezett munkavégzés céljából az alperesi munkáltató személyzeti osztályán. A jegyzőkönyv többek között még a következőket tartalmazza: „Tudomásul veszem, hogy munkaviszonyom a vállalat részéről történő azonnali hatályú felmondással a május 18-án kelt levél kézhezvételének időpontjában megszűnt. Álláspontom szerint az, hogy munkába nem álltam, a vállalat hibájából történt, ezért a felmondás időpontjáig anyagi igényt jelentek be. Ezt az anyagi igényt április 3. napjától kívánom érvényesíteni." A felperes 1973. augusztus 21-én panaszt nyújtott be az alperes munkaügyi döntőbizottságához, amelyben kérte a jogellenesen május 23-án megszüntetett munkaviszonya helyreállítását. A munkaügyi döntőbizottság 1973. augusztus 31-ón kelt 2/1973. számú határozatával a felperes panaszát elutasította azzal az indokolással, hogy a június 6-án felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperes próbaidős munkaviszonyának május 23-ával történt felmondását tudomásul vette, illetőleg, hogy a felperes panaszának benyújtásával elkésett. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresetet nyújtott be, amelyben munkaviszonyának helyreállítását, de minimális igényként 10 heti felmondási időre szóló átlagkeresete megtérítését kérte. Közölte, hogy a jogorvoslati idő alatt beteg volt, s ezért nyújtotta be panaszát határidőn túl a munkaügyi döntőbizottsághoz. 143