Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

Hivatkozott arra. hogy törvénysértő módon kötött ki az alperes 6 hónap tartamú próbaidőt s ennek a törvénysértő kikötésnek következménye volt munkaviszonyának jogellenes megszüntetése is. A munkaügyi bíróság 1973. november 21-én meghozott XIV. M. 5424/ 1973/6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a panaszbenyújtási határidőt nem mulasztotta el. Az 1973. és 1974. évi alperesi kollektív szerződés a raktárház igazgató helyettesi munkakör betöltéséhez felsőfokú szakképesítést írt elő, amire az 1/1971. (VI. 24.) DkM számú rendelet 2. §-ának (2) bekezdése lehetőséget ad. A felperes a tárgyaláson elismerte, hogy főiskolai végzettséggel nem rendelkezik. Ugyanakkor előadta, hogy 3 éves belkereskedelmi szakiskolai végzettsége van, amely álláspontja szerint a felsőfokú végzettségnek felel meg. A felek által megkötött szerződés a szakképesítés hiányára tekintettel munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Ezért az Mt. V. 20. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaviszonyt azonnali hatállyal meg kellett szüntetni, amelynek a próbaidő tartama alatt egyébként sem volt semmi akadálya. Az tény, hogy a 6 hónapi próbaidő kikötése jogszabályellenes volt, viszont, miután a felek szándéka próbaidő kikötésére irányult, a próbaidő tartamát az Mt. 23. §-ának (3) bekezdése értelmében három hónapra megkötöttnek kell tekinteni. A próbaidő tartama alatt bekövetkezett munkaviszony-megszüntetés esetén nincs felmondási idő s következésképpen a felperest felmondási illetmény sem illeti meg. A május 18-i levél egyértelműen tartalmazza, hogy a felperest az alperes képesítés hiánya miatt nem kívánja foglalkoztatni. A vállalatnak ezt a levelét tehát a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének kell tekinteni. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát a jogszabályoknak megfelelő módon szüntette meg. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás nem alapos. A peradatokból megállapíthatóan a peres felek 1973. február 16-án munkaszerződést kötöttek és az ugyanekkor készített emlékeztetőben tételesen megjelölték a munkaviszonyra jellemző leglényegesebb elemeket, nevezetesen a felperes munkakörét és munkabérét. Az emlékeztető szerint a f elperes munkaköre raktárházi igazgató helyettesi munkakör volt. Az 1/1971. (VI. 24.) BkM számú rendelet 2. számú melléklete II/l a) és b) pontja szerint a raktárház igazgató helyettesi munkakör betöltéséhez egyetemi vagy főiskolai képesítés szükséges. A periratokból viszont egyértelműen kitűnik, hogy a felperes az adott munkakör betöltéséhez szükséges képesítéssel nem rendelkezett. Az Mt. 22. §-ának (3) bekezdése értelmében az a munkaszerződés érvénytelen, amelynek megkötése munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Minthogy a peres felek között létrejött munkaszerződés munkaviszonyra vonatkozó szabályba, nevezetesen az 1/1971. (VI. 24.) BkM számú rendelet rendelkezéseibe ütközött, ezért az adott munkaszerződést nem vitásan 144