Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. Megállapította, hogy az 1974. évre elszámolt szabadságnapok közül a felperes 4 napot nem vett igénybe, ezért az őt terhelő összeget tovább csökkentve 2893 forint tartozás megfizetésére kötelezte. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. V. 15. §-ának (3) bekezdése értelmében a tanulmányi szerződésben foglaltak megszegése esetén a vállalat csak a szerződésszegésig nyújtott támogatásnak megfelelő megtérítését követelheti. Ennek ellenére a munkaügyi bíróság helyben hagyta az alperesi és a munkaügyi döntőbizottsági határozatnak azt a részét is, amely a munkaidő-kedvezmény idejére kifizetett átlagkereset összegét három év figyelembevételével számolta el. A peres felek csak 1972. június 23-án kötöttek tanulmányi szerződést, így ennek alapján a felperes az említett kedvezményben csak az 1972/73. és 1973/74-es tanévekben részesülhetett. Ebből következik, hogy nem lehet a tanulmányi szerződés megkötése előtt esetleg biztosított kedvezmény visszatérítésére kötelezni. Ezzel ellentétes álláspontja a bíróságnak törvénysértő. A peres iratokhoz csatolt szabadság-nyilvántartási lapok alapján nem lehet megállapítani, hogy a felperes mikor vett igénybe tanulmányi szabadságot és mikor töltötte rendes szabadságát. A munkaügyi bíróságnak bizonyítást kellett volna lefolytatnia arra nézve, hogy a felperes az 1973/74-es tanévben mennyi tanulmányi szabadságot vett ki, mivel a nyilvántartólapok szerint 1974-ben csak 5 nap tanulmányi szabadságot vett igénybe. Tekintettel arra, hogy nem tűnik 'ki: a nyilvántartásban feltüntetett tanulmányi szabadságon kívül nem vett-e ki több tanulmányi szabadságot, megalapozatlan az a megállapítás, amely szerint a megtérítés összegét a bíróság a 4 szabadságnapra eső összeggel csökkentette. A ténylegesen igénybe vett rendes és tanulmányi szabadságnapok megállapítása azért is szükséges, mert a szerződéskötéskor hatályban volt 15/1967. (XI. 18.) MüM számú rendelet 2. §-a, illetőleg 7. §-ának (2) bekezdése alapián hat munkanap tanulmányi szabadság a felperest a tanulmányi szerződéstől függetlenül is megillette. A felperes kereseti kérelme ellenére nem tisztázta a munkaügyi bíróság azt sem, hogy hány esetben számolt el az alperes munkaidő-kedvezmény címén kifizetett átlagkeresetet olyankor, amikor azt a felperes szabadsága vagy túlmunka végzése miatt nem vette, illetőleg nem vehette igénybe. Tisztáznia kellett volna a munkaügyi bíróságnak azt is, hogy a felperesi követelés, illetőleg az alperes képviselőjének a tárgyaláson tett elismerő nyilatkozata a munkaügyi döntőbizottság határozatában már figyelembe vett és levonásra került munkaidőkön felüli-e vagy azzal egyező? Az előbbiekből következik, hogy a munkaügyi bíróság ítélete megalapozatlan és törvénysértő. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján — hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot a kifejtetteknek megfelelő új eljárásra és határozat hozatalára utasította. (M. törv. 1. 10 227/1975. sz.) 142