Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

telezettségét megszegte, mert még a tanulmányainak befejezése előtt más vállalattal létesített munkaviszonyt. E szerződésszegésnek a szerződésben kikötött következménye, hogy köteles megtéríteni az alperesnek mindazt, amit az alperes a tanulmányainak támogatására a szerződés alapján nyújtott. Az alperes hozzájárult a felperes új munkáltatójához való áthelyezéséhez, s ekként a felek közös megegyezéssel megszüntették a közöttük fennálló munkaviszonyt. Az áthelyezéshez való hozzájárulás megadása azonban nem jelentette azt, hogy ezzel az alperes lemondott a tanulmányi szerződésből folyó, annak a felperes részéről történt megszegéséhez fűződő jogainak érvényesítéséről. Ilyen joglemondó nyilatkozatot az alperes nem tett, de maga a felperes sem tette vitássá a megtérítési kötelezettségének fennállását, csupán annak mértékét vitatta. A munkaügyi bíróságnak a kifejtettekkel ellentétes álláspontja téves, s az ítélete, amellyel a felperes kereseti kérelmén túlterjeszkedve — és ezzel a Pp. 215. §-ában foglalt rendelkezést is megsértve — a felperest teljesen mentesítette a megtérítési kötelezettség alól, törvénysértő. (M. törv. I. 10 186/1974. sz., BH 1975/4. szám 199.) 22. Tanulmányi szerződés alapján csak a szerződésszegésig nyújtott támogatás ellenértékét követelheti vissza a munkáltató [Mt. V. 15. § (3) bek.]. A felperes az alperes alkalmazásában állt és közben 197(Mől közgazdasági szakközépiskola levelező tagozatán végezte tanulmányait. Az alperes 1972. június 23-án tanulmányi szerződést kötött a felperessel, amelynek alapján a felperes tanulmányainak befejezéséig hátralevő tanévekre tanévenként 15 nap tanulmányi szabadságot és heti két óra munkaidő-kedvezményt biztosított. A tanulmányi szerződésben a felperes vállalta, hogy oklevelének megszerzését követően 1977. június 30-ig munkaviszonyát fenntartja. A felperes a tanulmányi szerződésben meghatározott idő eltelte előtt 1974. május 10-én a munkaviszonyát felmondással megszüntette. Ezért az alperes határozatával az Mt. V. 15. §-ának (3) bekezdése alapján a felperest 3736 forint visszafizetésére kötelezte. A határozat indokolásából megállapítható, hogy a visszatérítés összege az 1972. évi 9 nap tanulmányi szabadság, az 1973. évi 9 nap tanulmányi szabadság és az 1974. évi 9 nap tanulmányi szabadság, valamint az 1972—74. években biztosított 216 óra munkaidő-kedvezmény idejére kifizetett átlagikeresetből tevődik össze. A felperes a határozat ellen panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, amely a panasznak részben helyt adott, a visszatérítés összegét 2951 forintra csökkentette. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresetlevelet nyújtott be. Ebben azt állította, hogy a munkaügyi döntőbizottság a tanulmányi szerződés megkötése előtti időnek csak egy részével csökkentette a korábban megállapított összeget és nem vette figyelembe a heti kétórás munkaidőHkedvezményből adódó (36 órára eső) 622 forintot. Előadta, hogy figyelmen kívül hagyta a munkaügyi döntőbizottság azt a tényt is, hogy 1974. évre csak 5 nap tanulmányi szabadságot vett igénybe. Sérelmezte a munkaügyi döntőbizottság határozatát abból a szempontból is, hogy nem volt tekintettel azokra a napokra, amikor iskolalátogatási napokon szabadságon volt. 141