Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)
tározatának hatályon kívül helyezését, további bizonyítás lefolytatását és annak eredményeként új döntés meghozatalát. A munkaügyi bíróság az óvást keresetként bírálta el és ítéletével a területi munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatva a felperest mentesítette a megtérítési kötelezettség alól. A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a szerződés megkötését megelőzően, illetve a szerződésben foglaltak alapján abban a tudatban vállalta a kétéves munkaviszonyban állás kötelezettségét, hogy a tanult szakmának megfelelő munkakörben foglalkoztatják. A tanulmányainak befejezése után továbbra is a vállalatnál dolgozott, mivel azonban nem volt biztosíték arra, hogy mennyi időn belül kerülhet a szerzett képzettségének megfelelő filmrajzoló munkakörbe, a munkaviszonyát felmondással megszüntette. A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a vállalat megszegte az 5/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 6. §-a (1) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint a tanulmányi szerződésben kötelezően rendelkeznie kell arról, hogy a képzés befejezését követően biztosítja-e a vállalat a tanfolyami végzettségének megfelelően a dolgozó foglalkoztatását, illetve milyen feltételek mellett állítja munkába. Az ítélete ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos. Az Mt. V. 15. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint, ha a támogatásban részesülő személy a tanulmányait kielégítő eredménnyel nem folytatja, nem lép a szerződés szerinti időben a vállalatnál munkába, illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, vele szemben a vállalat követelheti az addig nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését. Ha a támogatásban részesült személy a meghatározott időtartamnak csak egy részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége ehhez aránylik. A felek által kötött tanulmányi szerződés rendelkezéseiből folyóan a felperes a tanfolyam befejezését követően még két évet köteles volt az alperesnél munkaviszonyban tölteni. A felperes azonban a szerződés e rendelkezésének csak részben tett eleget, mert a szerződésben kikötött időnél tíz és fél hónappal korábban kilépett az alperes alkalmazásából. A felperes tehát szerződésszegést követett el, s ezért őt az Mt. V. 15. §-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében megtérítési kötelezettség terheli. A felperes szerződésszegését azonban nem lehet az alperes magatartásától különválasztani, s így értékelni. Az 5/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 6. §-ának (1) bekezdése szerint a tanulmányi szerződés részletes feltételeit az Mt. 21. §-ának (2) bekezdése és az Mt. V. 15. §-ának keretei között (különösen a támogatás mértéke, rendszere, a munkába állás időpontja, a vállalatnál töltendő idő tartama tekintetében stb.) a felek határozzák meg. Ezek között rendelkezni kell arról is, hogy a vállalat a képzés befejezését követően biztosítja-e a tanfolyami, illetve az iskolai végzettségnek megfelelően a dolgozó foglalkoztatását, illetőleg milyen feltételek mellett állítja munkája, és meg kell határozni szerződésszegés esetére a dolgozó által megtérítendő összeget. E jogszabályi rendelkezés értelmében a feleknek az általuk megkötött tanulmányi szerződésben rendelkezni kellett volna arról, hogy az alperes a szakképzettség elnyerése után kívánja-e a felperest az ennek megfelelő 138