Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

lített kötelezettségeket rója az Mt. 52. §-ának (2) bekezdése, valamint az Mt. V. 79. §-ának (1) bekezdése. A Munka Törvénykönyve felhívott rendelkezéseiből egyértelműen következik, hogy a felperes a nehézgépkezelői munkakör ellátását még abban az esetben sem volt köteles betegségére tekintettel — keresőképessé válását követően — elvállalni, ha arra egyébként korábban tanulmányi szerződés keretében kötelezettséget vállalt. Miután a peradatokból megállapíthatóan a nehézgépkezelői munkakör további betöltése a felperes egészségét az orvosi bizonyítvány értelmében veszélyeztette volna s miután kérésére az alperesi munkáltató részére más megfelelő munkakört nem biztosított, ezért a felperes az általa eszközölt felmondással szerződésszegést nem követett el s ebből következően a tanfolyami költségek megtérítésére sem kötelezhető. A kifejtettekre tekintettel a munkaügyi bíróság ítélete törvénysértő. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján — hatályon kívül helyezte, az alperes munkaügyi döntőbizottságának határozatát megváltoztatta, a felperest a tanulmányi költség visszafizetése alól mentesítette és a felperes MIL-lapján tanulmányi költség címén feltüntetett 3927 forint összegű tartozás törlését elrendelte. (M. törv. II. 10 140i197412. sz.) 20. A munkáltatót terheli a mulasztás, ha a tanulmányi szerződésben nem határozza meg, hogy a tanfolyam elvégzése után milyen munkakörben kívánja a dolgozót foglalkoztatni [Mt. 21. §-ának (2) bekezdése, Mt. V. 15. §, 5/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 6. §-ának (1) bekezdése]. A felperes segédmunkás munkakörben állt az alperes vállalattal munkaviszonyban. A felek 1969. szeptember 1-én tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy a filmrajzoló szakképzettség megszerzésére kétéves tanfolyamon vesz részt. A szerződés 10. pontjában foglaltak szerint azt is vállalta, hogy a tanfolyam befejezése után a szakképzés tartamának megfelelő ideig az alperesnél munkaviszonyban marad. Amennyiben a munkaviszonyát akár a tanfolyam tartama alatt, akár az azt követő kétéves időszak alatt bármilyen oknál fogva megszüntetné, köteles a képzésével felmerült költségek és kiadások arányos részét megtéríteni. A felperes a tanfolyamot sikerrel elvégezte, majd utána felvette a munkát. Minthogy azonban a tanfolyam befejezését követő egy év múlva sem került sor arra, hogy az alperes a tanfolyamon szerzett szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztassa, erre a körülményre hivatkozva a felperes felmondott és 1972. július 31-én kilépett az alperes alkalmazásából. Az alperes ezt követően írásban felszólította a felperest a képzésével felmerült vállalati támogatás időarányos részének: 19 363 forintnak a megtérítésére. A felperes emiatt panasszal fordult a vállalat munkaügyi döntőbizottságához, amely a panaszát elutasította, s úgyszintén elutasította a fellebbezését a területi munkaügyi döntőbizottság is. A területi munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a Főügyészség óvást nyújtott be. Indítványozta a területi munkaügyi döntőbizottság ha137