Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

Ebből következik, hogy az 1963. és 1964. évi táppénzes állománnyal kapcsolatos igény, valamint az 1970—1971. évi ugyanilyen igények olyan önálló igények, amelyeket nem lehet egységbe foglalni, mindegyiknek az elévülési ideje önállóan kezdődik, s így az utóbbi (a későbbi) táppénzes időre vonatkozó igényt illetően nincs jelentősége annak, hogy a felperesnek a több évvel korábbi táppénzes időre vonatkozó esetleges igénye — amelyet a per során nem is érvényesített — már elévült. Következésképpen az eljárt bíróságnak az a döntése, amellyel a felperes felülvizsgálati kérelmét elévülés okából elutasította, törvénysértő. A bíróság — az elfoglalt téves jogi álláspontjára figyelemmel — azzal a kérdéssel nem is foglalkozott, hogy a felperes az alperesi jogelődnél foglalkozási ártalomnak volt-e kitéve és a fennállott munkaviszonnyal kapcsolatban szerezte-e a szilikózis foglalkozási megbetegedést, azzal áll-e okozati összefüggésben az 1970—71. évben táppénzes állományban töltött időre érvényesített kárigénye. Következésképpen a felek közötti jogvitát sem lehet — az előbbi adatok hiányában — ezúttal érdemben befejezni. (M. törv. I. 10 085/1973. sz., BH 1974/4. szám 180.) 11. Üzemi balesetből eredő kártérítési igény elévülése [Mt. 5. § (1) és (3) bek., 62. §, 63. § (2) bek., Mt. V. 107. § (1) bek.]. A felperes az alperes alkalmazásában állt, 1967. november 13-án a munkahelyén üzemi balesetet szenvedett. Ennek következtében 1968. november 30-ig keresőképtelen betegként táppénzes állományban volt, majd 1968. december 31-i hatállyal rokkantsági nyugdíjba helyezték és erre tekintettel a munkaviszonya megszűnt. A felperes az üzemi balesetből eredő kártérítési igényét 1970. október 21-én írásbeli beadványában érvényesítette, majd ezt a bejelentését az alperes 1970. novemberi írásbeli felszólítására 1970. november 26-án ugyancsak írásban megismételte. Az üzemi balesetből eredő keresetveszteségének megtérítését kérte. Az alperes vezérigazgatója a felperes 1970. október 21-i és november 26-i kelettel előterjesztett kártérítési igényét érdemi okokból elutasította. Álláspontja szerint az üzemi balesetet kizárólag a felperes elháríthatatlan vétkes magatartása okozta. Ezért a munkáltató a balesetből származó kárért — az Mt. 62. §nának (2) bekezdése értelmében — nem felel. A határozat azt a felhívást is tartalmazza, hogy annak kézbesítésétől számított 15 napon belül a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz „fellebbezésnek" van helye. A felperes 1971. október 25-i panaszát a vállalati munkaügyi döntőbizottság az 1971. november 2-án kelt határozatával elkésettség okából elutasította. Kimentési okként nem fogadta el a felperesnek azt az előadását, hogy írni-olvasni nem tud. Minthogy pedig a felperes az 1971. március 13-án hozott vezérigazgatói határozat ellen panaszát a munkaügyi döntőbizottsághoz csak 1971. október 25-én nyújtotta be, a 15 napos panaszérvényesítési határidőt elmulasztotta, ezért a panasza érdemben felülvizsgálható nem volt. A bíróság ítéletével a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi vitában az Mt. 63. §-ának (2) bekezdése értelmében első fokon a vállalati munkaügyi döntőbizottság jár el. Az Mt. V. 107. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a panaszt a ha127