Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

ban is sértette, tevékenységével a Néphadseregben követett nevelési és fegyelmezési elveket és módszereket is durván figyelmen kívül hagyta. Ilyen körülmények mellett a Legfelsőbb Bíróság eljárt tanácsa által alkalmazott szabadságvesztés nincs arányban a bűncselekmény súlyával, továbbá a bűntettnek a katonai fegyelemre és függelemre gyakorolt kedvezőtlen kihatásával. Az Elnökségi Tanács ezért az első fokú bíróság által helyes mértékben meghatározottak szerint kiszabott szabadságvesztés büntetést találta arányban állónak a terhelt bűncselekményének a súlyával és főbüntetésként 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Lehetőséget látott viszont e büntetés próbaidőre történő felfüggesztésére. E körben figyelembe vette, hogy a terhelt bűncselekményét maga tárta fel elöljárói előtt, nyomatékkal pedig azt is, hogy három kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni. A Btk. 70. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján ezért a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Alaposnak bizonyult továbbá a törvényességi óvás abban a tekintetben is, hogy a terhelt lefokozása nem mellőzhető. A bűncselekmény elkövetésének a körülményeiből, annak jellegéből az Elnökségi Tanács azt a következtetést vonta le, hogy a terhelt olyan mértékben sértette a rendfokozat tekintélyét, hogy annak viselésére a továbbiakban nem mutatkozik érdemesnek. A beosztottaiknak szabályellenesen lehetővé tette a szeszesital-fogyasztást, akik közül egyesek le is ittasodtak. Ugyanakkor ő maga is italozott és ezzel helytelen elöljáró példát mutatott. Egyik sorkatona beosztottját durván bántalmazta, majd azzal másik alárendeltjét is ütlegeltette, később pedig arra akarta rávenni, hogy őt üsse meg. A terhelt ekkor a zubbonyát és az ingét is levetette. Mindezt a sorkatona alárendeltjei előtt valósította meg. A rendfokozat tekintélyét ezáltal oly mértékben sértette meg, hogy annak sérelme nélkül a továbbiakban azt nem viselheti. Ezért a Btk. 110. §-ának alkalmazásával le kellett fokozni. Rámutat továbbá az Elnökségi Tanács, hogy a terhelttel szemben a Legfelsőbb Bíróság eljárt tanácsa által kiszabott rendfokozatban visszavetés mellékbüntetés helyes szemlélet mellett — miként erre a törvényességi óvás is rámutatott — törvénysértés nélkül nem is lett volna alkalmazható. A Btk. 111. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a katona mellékbüntetésként eggyel alacsonyabb rendfokozatba vethető vissza, ha a cselekménye a rendfokozat tekintélyének a sérelmével járt, de a lefokozásának feltételei nem állnak fenn. A törvény ehelyütt e mellékbüntetés alkalmazásának nem szab további korlátot. A rendfokozatban visszavetés alkalmazása terén az ítélkezési gyakorlat ugyanakkor akként alakult, hogy e mellékbüntetés a hivatásos, a továbbszolgáló, valamint a katonai tanintézet hallgatói állományába tartozók esetében lehetséges. Nyilvánvaló azonban, hogy az elkövető nem vethető vissza olyan rendfokozatba, amely a fegyveres erők tényleges állományát képező és a terhelt állomány viszonyával azonos kategóriában (a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény 33. §-a e) pontja) nem létezik, mert ott nincs rendszeresítve. A Hvt. 35. §-ának (3) bekezdése értelmében — figyelemmel az 1971. évi 10. sz. tvr. 11. §-ának (1) bekezdésére — a fegyveres erőknél tisztesi rendfokozatban levő személy, így szakaszvezető hivatásos állományban nem teljesíthet szolgálatot. A kifejtettekhez képest is törvényt sértett tehát a Legfelsőbb Bíróság el95