Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

pont] 8 hónapi — 2 évi próbaidőre felfüggesztett, végrehajtása esetén fogházban letöltendő — szabadságvesztésre, továbbá lefokozásra ítélte. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban szolgálatot teljesítő terheltet elöljárói 10 sorkatona parancsnokaként a lakótelepen levő szemét összeszedésére és elszállítására utasították. Rendelkezésére állt ehhez egy tehergépkocsi is. A laktanyából elindulása előtt a terhelt megfenyegette a munkára kijelölt L. L. honvédet, hogy „vért fog izzadni". A katonáknak később engedélyezte, hogy szeszes italt igyanak és e célból valamennyien letértek a menetvonalról. Az ital hatása L. L. honvéden erősen meglátszott, ezt a terhelt kifogásolta, ezért két vagy három esetben a gépkocsiról őt fel-, illetve leugráltatta. Később L. L. honvéd az ital hatására a mozgó tehergépkocsi platóján járkálni kezdett úgy, hogy társainak kellett őt lefogni. A vezető fülkében tartózkodó terhelt ekkor a gépkocsit megállíttatta, a katonákat leszállította és valamennyit kúszatni kezdte. L. L. honvédot közben magához rendelte, durván szidalmazta, amit L. L. honvéd viszonzott. Ekkor a terhelt ököllel arcul ütötte beosztottját oly erővel, hogy az a földre esett. Ezután az ingénél fogva a földről felrángatta és a többi katonával megkötöztette. Rövid idő elteltével a sértett kioldozására adott utasítást beosztottainak és azt kérdezte a sértettől, hogy kire haragszik. Amikor az P. T. honvédet jelölte meg, ez utóbbit a terhelt vigyázzba állíttatta és arcul üttette. A fentiek után a terhelt levetette az ingét és zubbonyát és valamennyi beosztottja előtt arra kérte L. L. honvédet, hogy az őt ért sérelmet neki adja vissza. A katona azonban nem bántalmazta a terheltet. Ezt követően a laktanyába visszatértek, ahol a terhelt az ügyeletes tisztnek jelentette a történteket. A katonai bíróság ítélete ellen a terhelt és védője által enyhítésért és a lefokozás mellőzése érdekében bejelentett fellebbezések alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet felülbírálta. A tényállást és a minősítést változatlanul elfogadva, az ítéletet akként változtatta meg, hogy a terheltre kiszabott szabadságvesztés mértékét 3 hónapi szabadságvesztésre leszállította, a lefokozás mellékbüntetést mellőzte és helyette a terheltet 1 évre a szakaszvezetői rendfokozatba visszavetette. A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen a büntetés kiszabása miatt emelt törvényességi óvás szerint törvényt sértett a Legfelsőbb Bíróság másodfokon eljárt tanácsa, amikor a terheltet lefokozás helyett a rendfokozatban visszavetette, mert az elkövetett cselekmény súlya és annak jellege miatt a rendfokozat viselésére méltatlan. Az óvás értelmében a vonatkozó jogszabályok sem teszik lehetővé a Néphadseregben hivatásos őrmesterként szolgálatot teljesítő terhelt szakaszvezetővé való visszavetését, mert a hivatásos állományban szolgálatot ellátók legalacsonyabb rendfokozata őrmester lehet. A törvényességi óvás ennek alapján indítványozta az első fokú bíróság ítéletében írt büntetések kiszabását. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a törvényességi óvást az alábbiak szerint alaposnak találta. A terhelt a jellege miatt is súlyos megítélés alá eső elöljárói bűncselekményt valósított meg. Az elöljárói beosztásából adódó lehetőséget felhasználva tartósan, ismétlődően, több alárendeltje sérelmére tanúsította a tényállásban írt magatartást. A hozzá beosztott katonákat emberi méltóságukig