Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

Ezt az érvelést a Legfelsőbb Bíróság nem tette magáévá. A Btk. 107. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a sorállományú katonára három hónapnál hosszabb, de két évet meg nem haladó tartamban kiszabott szabadságvesztést fegyelmező zászlóaljban kell végrehajtani, ha az elítélt hátralevő szolgálati idejére is figyelemmel, a büntetés célja ezúton elérhető. A törvény nem tesz tehát különbséget a tekintetben, hogy az elítélés alapjául katonai vagy nem katonai bűncselekmény szolgál-e. Természetszerű azonban, hogy sem a bűncselekmény jellege, sem pedig az elkövető előélete nem hagyható figyelmen kívül annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a büntetés célja elérhető-e a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásával. Erre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a BK 241. számú (BJD 605. sz.) állásfoglalásában adott irányítást, amikor rámutatott, hogy az előfeltételek meglétének tisztázása érdekében vizsgálni kell a terhelt bűncselekményének jellegét és a személyi körülményeit is. A fegyelmező zászlóalj ugyanis — mint a büntetés végrehajtására szervezett sajátos katonai alakulat — elsődlegesen a katonai fegyelemre nevelés céljait szolgálja, s így nem lehet alkalmas a visszaesők, a többszörösen büntetett előéletűek, valamint az erőszakos, illetve más súlyos megítélés alá eső bűncselekmények elkövetőinek megnevelésére. Következésképp, náluk a szabadságvesztés ott történő végrehajtásával a büntetés céljai nem érhetők el. A jelen ügy terheltje által elkövetett cselekmények súlya és jellege nem zárja ki a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelését, éppígy előélete sem. Bár két alkalommal büntetve volt, de mentesült az előző elítéléseihez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, így e cselekménye elkövetésekor már büntetlen előéletűnek volt tekintendő. Nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy vádlott cselekményének elkövetését részben katonai szempont is motiválta, amikor fegyelmezetlenségét, a múzeumlátogató csoporttól való elszakadását és jogtalan távollétét azzal akarta jóvátenni, hogy bár törvénytelenül szerzett járművel — de mégis időben — visszatér alakulatához. Magatartása a szolgálati rendet és fegyelmet is sértette. Mindez arra mutat, hogy cselekvősége a szolgálati renddel és fegyelemmel összefüggött és az elkövetési körülményekre tekintettel, indokolt volt nála a katonai fegyelemre nevelés eszközeinek alkalmazása, nevezetesen a fegyelmező zászlóaljba való utalás. A Btk. 107. §-a alkalmazásának előfeltétele ugyanakkor az is, hogy a büntetés célja az elítélt hátralevő szolgálati idejére figyelemmel is megvalósítható legyen fegyelmező zászlóaljban. A törvényességi óvás ennek hiányát is kifogásolta. A hátralevő időtartamot azonban ebből a szempontból a cselekmény jellegével és az elkövető előéletével, valamint a kiszabott büntetés tartamával együttesen kell vizsgálni, s tekintettel kell lenni az elítélt által teljesített katonai szolgálatra is. A törvény és a végrehajtása tárgyában kiadott rendelkezések nem határozzák meg pontosan, hogy milyen tartamúnak kell lennie a hátralevő szolgálati időnek ahhoz, hogy a büntetés célja a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásával még elérhető legyen. Az ugyanis nyilvánvalóan függ az elkövető addigi magatartásától éppúgy, mint a cselekmény 91