Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

Az ilyen visszaeső, nem katonai és katonai bűncselekményeket már többször elkövető vádlottal szemben a 6. sz. Irányelvben foglaltaknak megfelelően a törvény szigorát kell alkalmazni. Mindezekre figyelemmel a vádlottal szemben hozott első fokú ítélet sem a fő-, sem pedig a mellékbüntetés vonatkozásában nem eltúlzott. A büntetés bármilyen irányú enyhítése veszélyeztetné a Btk. 34. §-ában írt büntetési célok elérését. Ezért az enyhítésre irányuló fellebbezések nem is vezettek eredményre. A Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget a kiszabott büntetéseknek — a Btk. 107. §-ának (1) bekezdése szerinti — fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtására sem. A vádlott büntetését — a korábbi és a jelenleg alkalmazott büntetései folytán — a Btk. 38/A. §-ának b) pontja szerint fegyházban kell végrehajtani. Az ilyen elkövetők vonatkozásában csak egészen kivételesen kerülhet sor a büntetés említett katonai módjának alkalmazására (BK 490. sz. VII. rész). A fegyelmező zászlóalj ugyanis nem alkalmas a súlyos bűncselekményt elkövetők és a többszörös visszaesők megnevelésére. A büntetés célja ilyen elkövetőknél ezúton nem is érhető el. A jelen ügy vádlottjánál ez az egészen kivételes lehetőség semmiképpen sem adható meg, mivel már sorozatosan került szembe a törvénnyel, válogatás nélkül követett el különböző bűncselekményeket. Az eddigi büntetések — köztük több éves letöltött szabadságvesztés — a vádlottnál egyáltalán nem érte el a kívánt nevelő hatást. A kifejtettek szerint törvényes és indokolt a katonai bíróság ítéletének fegyház büntetésvégrehajtási fokozatot megállapító rendelkezése is; ezért a Legfelsőbb Bíróság azt is helybenhagyta. (Legf. Bír. Katf. II. 306/1976. sz.) (5/1977.) 88. Annak eldöntésénél, hogy elrendelhető-e a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtása, a hátralevő katonai szolgálati időtartamot a cselekmény jellegével, az elkövető előéletével, valamint a kiszabott büntetés tartamával együttesen kell vizsgálni, s tekintettel kell lenni az elítélt által teljesített katonai szolgálatra is. A katonai bíróság a honvéd vádlottat lopás bűntette és közlekedési vétség miatt 11 hónapi — fegyelmező zászlóaljban, annak törvényi akadálya esetén fogházban végrehajtandó — szabadságvesztésre, továbbá 2 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt az alakulata által szervezett múzeumlátogatásról engedély nélkül eltávozott és különböző helyeken italozott. Ezt követően közepes fokú alkoholos állapotban eltulajdonított egy lakóház udvaráról egy segédmotoros kerékpárt, hogy azzal térjen vissza még időben az alakulatához. Rövid út megtétele után azonban egy rendőrjárőr feltartóztatta és előállította. Az ítélet ellen a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtásának elrendelése miatt és a börtön végrehajtási fokozatként történő kijelölése érdekében emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. A törvényességi óvásban kifejtettek szerint a szabadságvesztés sajátos katonai végrehajtási módjának alkalmazására azért nincs indok, mert a terhelt elítélésekor sorkatonai szolgálatát már jórészt letöltötte, s így nem fűződik katonai érdek ahhoz, hogy a nem katonai bűncselekményért reá kiszabott szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban kerüljön végrehajtásra. 90