Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

sánál, mind a Btk. 70. §-ának alkalmazásánál már figyelembe vett, több szempontból azonban más vonatkozásban. A felsorolás törvényi sorrendjéből is következik, hogy a próbaidő tartamának megállapításánál az elkövetett bűncselekmény tárgyi tényezői mellett elsősorban az elkövető személyi és családi körülményeinek, életvitelének, magatartásának a próbaidő tartamának meghatározásánál ugyancsak nagy jelentőséget kell tulajdonítani. Az értékelő tevékenység körében — többek között — jelentős lehet pl. az elkövető által tanúsított megbánás őszintesége és mélysége, kifogástalan magatartása, becsületes életvitele, társadalmi tevékenysége, a bűncselekménnyel okozott hátrány utólagos kiküszöbölése, amennyiben az az elkövető magatartására visszavezethető stb. Ilyen esetben, különösen, ha mindebből arra vonható alapos következtetés, hogy a bűncselekmény elkövetése egyéniségétől idegen, elégséges a próbaidőnek rövidebb tartamban való meghatározása. Ha viszont az elkövető egyébként is felelőtlen, könnyelmű, fegyelmezetlen, ha könnyen befolyásolható személy, ha olyan negatív tulajdonságai és káros szenvedélyei vannak, amelyekkel a bűncselekmény elkövetése összefüggésben áll, a bíróság azonban — az egyéni nevelhetőséget szem előtt tartva — a szabadságvesztés felfüggesztését ennek ellenére is indokoltnak tartja: a próbaidőt hosszabb időtartamban szükséges meghatározni. A szubjektív körülmények mellett az objektív kriminogén tényezők hatóerejétől is függ, hogy milyen hosszú ideig tartó fenyegetettséggel kell azok leküzdésében a bűnelkövetőt segíteni. A szubjektív körülmények mellett ugyanis tekintetbe kell venni olyan objektív környezeti viszonyokat, amelyek előmozdíthatják a terhelt újabb bűnelkövetésének lehetőségét: ilyen esetben a próbaidőt ugyancsak viszonylag hosszabb tartamban indokolt meghatározni. A Btk. 70. §-a (5) bekezdésének c) pontja értelmében a büntetés végrehajtása felfüggeszthető akkor is, ha az elkövetőt megelőzően szándékos bűncselekmény miatt ugyan már szabadságvesztésre ítélték, de ennek kiállásától vagy végrehajthatósága megszűnésétől — szándékos bűntett esetében öt év, szándékos vétség esetében három év — már eltelt az újabb bűncselekmény elkövetéséig. A bíróság a korábbi elítélést nemcsak a büntetés kiszabásánál, hanem a büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél és a próbaidő tartamának meghatározásánál is figyelembe veheti. Nem akadálya ennek — a Btk. 78. §-ának (3) bekezdésében foglaltak helyes értelmezésével — az, hogy a korábbi elítélés mentesítés alá esett. Helytelen a próbaidő viszonylag rövidebb tartamban való megállapítása, ha a korábban és az újabban elkövetett bűncselekmény azonos, illetőleg azok jellege között hasonlóság van. A törvény az elkövetés motívumát külön is kiemeli. Ha az indító ok méltányolható, úgy ez a próbaidő tartamának meghatározására csökkentő hatással lehet. Ha azonban a terhelt egyéniségére az indulatosság a jellemző és magatartása ebből folyóan egyébként is kifogásolható: éppen a hosszabb ideig tartó fenyegetettséggel lehet segíteni, hogy ezt leküzdje és újabb bűncselekmény elkövetésétől tartózkodjék. Huzamosabb tartamú próbaidő mutatkozik indokoltnak — amennyiben a büntetés végrehajtásának felfüggesztése egyáltalán szóba kerülhet —, ha a cselekményt a terhelt hosszabb időn át, folytatólagosan, kitartóan hajtotta végre. 64