Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

I. A Legfelsőbb Bíróság a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény hatálybalépésével egyidejűleg hozta meg XXIV. számú Büntető Elvi Döntését, amelyben iránymutatást adott a büntetés végrehajtásának felfüggesztése tárgyában. Az elvi döntésben adott iránymutatás a bírósági gyakorlatban általában megfelelően érvényesült. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1971. évi 28. számú törvényerejű rendelete módosította a Btk. büntetési rendszerét, bevezette a bűntett és a vétség szerinti felosztást, jelentősebb különbséget tett a szándékos és a gondatlan bűncselekmények között, de változásokat hozott a Btk. 70. §-ával kapcsolatosan a büntetés végrehajtása felfüggesztésének kizárása, valamint a felfüggesztés próbaideje tekintetében is. A felfüggesztett szabadságvesztés esetén lényegesen kiterjesztette a törvényi rehabilitáció körét. Az új törvényi szabályozásra figyelemmel szükséges az elvi döntés módosítása, illetve kiegészítése. Észlelhető az is, hogy a bíróságok egyes döntéseikben nem egységesen és nem kellő következetességgel juttatják érvényre a büntetőpolitikai irányelveket, s ebből folyóan a büntetések végrehajtásának felfüggesztése tekintetében nem eléggé differenciálnak. Előfordul, hogy végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést alkalmaznak akkor is, ha a büntetés célja pénzfőbüntetés vagy javító-nevelő munka kiszabásával is elérhető. A próbaidő tartamának meghatározását pedig néha egyáltalán nem vagy csupán formálisan indokolják, ami több vonatkozásban, így az ítélet meggyőze ereje szempontjából is kifogásolható. Mindezekre tekintettel indokolt, hogy az ítélkezés e fontos területén a differenciáltság követelményének és a jogegység biztosításának érdekében a Legfelsőbb Bíróság a XXIV. számú Büntető Elvi Döntés helyett újabb elvi döntéssel adjon átfogó iránymutatást. II. Büntetőpolitikánk következetes érvényre juttatása érdekében alapvető különbséget kell tenni egyfelől a társadalmi rendszerünk tudatos ellenségei, a súlyosabb bűncselekményeket elkövető egyéb személyek, valamint a közrendet és a köznyugalmat súlyosan sértő garázda elemek, másfelől pedig a viszonylag kisebb jelentőségű büntetendő cselekményt csupán alkalmilag és méltánylást érdemlő indokból elkövető vagy első ízben kisebb tárgyi súlyú bűncselekményt megvalósító, egyébként becsületes életmódot folytató személyek között. Az előbbiekkel szemben a büntető ítélkezés célja általában végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásával érhető el. Az utóbbiak esetében viszont büntetőpolitikánk a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását nem tekinti általánosan alkalmazandó büntetési eszköznek. Az ilyen elkövetőkkel szemben rendszerint olyan büntetés kiszabása, illetve intézkedés alkalmazása indokolt és célravezető, mely az elítéltet nem fosztja meg személyes szabadságától és időlegesen sem emeli ki a társadalomban elfoglalt helyéből és munkájából. Kisebb jelentőségű bűncselekmény — rendszerint alkalmi jelle60