Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

A Legfelsőbb Bíróság pedig már több esetben rámutatott arra: a társadalmi felfogás szerint az az értékítélet, hogy valaki a közügyekben részvételre méltatlan, az embernek igen súlyos, hátrányos erkölcsi megítélése és személyi jogainak jelentős mérvű korlátozása. A közügyektől eltiltást eredményező hátrányos megítélés az elkövetett bűncselekmények jellegének a következménye vagy az elkövető fokozottabb társadalomellenességét, a szocialista együttélési szabályok semmibevételét, e szabályokkal való tudatos szembehelyezkedését vonja rosszalló értékelés alá. A fenti tényezők együttesen, egymást kiegészítve is jelentkeznek. A hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása mellett pedig a közügyektől eltiltás általában alkalmazásra kerül (BJD 2529., 2530.). A Btk. 48. §-a kimerítően felsorolja a közügyektől eltiltással járó hátrányos jogkövetkezményeket. Alkalmazása azonban azt a további joghátrányt is eredményezi, a Btk. 82. §-ában foglalt törvényi rendelkezés alapján — a mentesítés egységességénél fogva —, hogy az elítélt mindaddig nem mentesül, illetőleg nem mentesíthető, amíg a közügyektől eltiltás végrehajtása be nem fejeződött, vagy végrehajthatósága meg nem szűnt. E törvényi rendelkezésekből és a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásaiból következik, hogy a közügyektől eltiltás alkalmazása felől az eljáró bíróságnak minden alkalommal a büntetés kiszabásánál irányadó összes körülmények gondos mérlegelése útján kell döntenie. Mindezekre tekintettel kérdéses tehát, hogy olyan esetben, amikor a terheltet szabadságvesztésre ítélték ugyan, annak végrehajtását azonban fegyelmező zászlóaljban rendelték el, helye lehet-e a közügyektől eltiltásnak. A törvény kifejezetten tiltó módon ugyanis erről nem rendelkezik. Ennek megítélésénél elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a fegyelmező zászlóaljban való végrehajtási mód alkalmazására, illetve a közügyektől eltiltásra vonatkozó törvényi rendelkezések és irányadó szempontok mennyiben esnek egybe, illetőleg zárják ki egymást. A Btk. 107. §-ának (1) bekezdése szerint: „A bíróság a sorállományú katonára három hónapnál hosszabb, de két évet meg nem haladó tartamban kiszabott szabadságvesztésnek fegyelmező zászlóaljban való végrehajtását rendeli el, ha az elítélt hátralevő szolgálati idejére is figyelemmel a büntetés célja ezúton is elérhető". Annak eldöntésénél, hogy a büntetés céljai e végrehajtási mód mellett mikor érhetők el — az egyéb előfeltételek megléte mellett — a katonai bíróságnak vizsgálnia kell a terhelt bűncselekményének jellegét és személyi körülményeit, mindenekelőtt szem előtt tartva a katonai szolgálati érdekeket. A fegyelmező zászlóalj ugyanis katonai alakulat, amelyben a büntetés célját az elítéltek szabadságának elvonásával és szigorú katonai neveléssel biztosítják [Btk. 107. § (2) bek., KK 241.]. A fegyelmező zászlóalj alkalmazásához fűződő, törvény által biztosított jogkövetkezmények is iránymutatásul szolgálnak ennek eldöntésénél. A Btk. 113. §-ának (1) bekezdése értelmében az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása befejezésének napján az esetben is mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, ha annak kiszabására szándékos bűntett elkövetése miatt került sor. Természetesen akkor, ha a Btk. 83. §-ában írt, az együttes mentesítésre vonatkozó szabályok azt nem zárják ki. Ehhez kapcsolódnak a Legfelsőbb Bíróságnak azok az állásfoglalásai, amelyek egyrészt arra adnak iránymutatást, hogy amennyiben a fegyelmező zászlóaljban való végrehajtás törvényi feltételei megszűnnek, úgy végrehajtási fokozatként — ha en39