Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

nek lehetőségét a törvény nem zárja ki — a fogházat kell kijelölni; másrészt, hogy az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtására csak akkor kerülhet sor, ha az a mentesítés szempontjából sem juttatja indokolatlanul előnyösebb helyzetbe az elítéltet (BK 490., 491. és BH 7118. sz.). A közügyektől eltiltás mellékbüntetésként alkalmazása ezzel szemben mindezeknek a terheltre kedvezőbb joghatásoknak az érvényesülését — a Btk. 82. §-ában foglalt rendelkezésnél fogva — kizárná. Ezekkel az elvekkel összhangban mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy a fegyelmező zászlóalj — mint a szabadságvesztés sajátos katonai végrehajtási módja — elsődlegesen a szolgálati renddel és fegyelemmel szembehelyezkedő, esetileg megtévedt, jellegére tekintettel nem súlyos, szándékos, illetőleg gondatlan bűncselekményt elkövető katonák megnevelésére szolgál. A büntetés céljainak érvényesítése (Btk. 34. §) másrészről kizárja viszont olyan elkövetők szabadságvesztésének fegyelmező zászlóaljban való végrehajtását, akik bűnöző életmódot folytatnak, a társadalmi renddel szemben ellenséges érzülettel viseltetnek, illetőleg súlyos megítélés alá eső erőszakos bűncselekményeket követnek el (BH 218/1973.). A közügyektől eltiltásnak, illetőleg a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelésére vonatkozó törvényi rendelkezések és a kiemelt irányadó szempontok egybevetéséből, valamint az ezzel kapcsolatban kialakult bírósági gyakorlatból — amely a fegyelmező zászlóalj alkalmazása esetén mellőzte a közügyektől eltiltást — éppen ezért a törvény helyes értelmezésével csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy a két jogintézmény együttes alkalmazása kizárt. Ez a megállapítás áll egyébként összhangban a Btk. 107. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolással is, amely szerint: „a közügyektől eltiltás szükségessége már önmagában is kétségessé teszi, hogy a kiszabott szabadságvesztésnek fegyelmező zászlóaljban való végrehajtása útján a büntetés célja elérhető-e". A terheltek ügyében pedig a katonai bíróság a helyes mértékben megállapított szabadságvesztés végrehajtásának fegyelmező zászlóaljban való elrendelésekor az erre vonatkozó törvényes rendelkezéseknek megfelelően járt el. Azok ugyanis kifejezetten katonai jellegű bűncselekményeket követtek el és szorosan ehhez kapcsolódott a szolgálati fegyverük elvitele útján megvalósított más bűncselekményük is. Alapjaiban tehát a szolgálati renddel és fegyelemmel helyezkedtek szembe, ugyanakkor a polgári életben, de katonai szolgálatuk alatt sem merült fel kifogás magatartásuk ellen. Előéletük és cselekményük jellege így nem zárta ki, sőt indokolta a reájuk kiszabott szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelését, mert ez állt összhangban a katonai szolgálati érdekekkel is. Mindezekre figyelemmel a büntetés céljai náluk e végrehajtási mód alkalmazásával érhetők el elsősorban. A szabadságvesztés végrehajtási módjának törvényességéből pedig — az előzőekben részletezett indokoknál fogva — következik, hogy a közügyektől eltiltás alkalmazásának a törvényes feltételei a terheltek vonatkozásában nem állnak fenn. Bár a katonai bíróság főbüntetésként szabadságvesztésre ítélte őket — az összes körülményekre tekintettel —, azonban sem a bűncselekmény jellegéből, sem a terheltek személyében meglevő társadalomra 40