Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

egy ideig méltatlan. A terhelt a szocialista erkölcsi és jogi normákat egyaránt durván sértő bűncselekményt követett el. Leánytestvérével három esetben közösült és a kapcsolatukból gyermek is született. A terhelt a nemi közösülést ismétlődően folytatta, tehát a cselekménye folytatólagosnak is minősül. így a bűncselekménynek büntetést maga után vonó következményein túl, kifejezésre kell juttatnia a társadalom tagjainak rosszallását abban is, hogy a terhelt egy ideig az állampolgári jogait nem gyakorolhatja. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa ennek megfelelően megállapította, hogy a katonai bíróság törvényességi óvással megtámadott ítélete, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mellőzése miatt törvénysértő. Hasonlóan törvénysértő a Legfelsőbb Bíróság ítélete is, minthogy súlyosításra irányuló fellebbezés hiányában a közügyektől eltiltás kiszabására a fellebbezési eljárásban nem volt törvényes lehetősége. A törvénysértés kiküszöbölésére a terheltet a bűncselekmény súlyához és a bűnösségi körülményekhez mérten mellékbüntetésül a Btk. 49. és 50. §-a alapján 2 évre a közügyektől eltiltotta. (Legf. Bír. Eln. Tan. K. Törv. 281/1974. sz.) (1/1975.) 36. Fegyelmező zászlóaljban végrehajtani rendelt szabadságvesztés kiszabása esetén közügyektől eltiltás nem alkalmazható* A katonai bíróság ítéletével az I. r. és a II. r. honvéd terheltet bűnösnek mondta ki szökés bűntettében, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettében, valamint őrutasítás megszegésének vétségében, s ezért az I. r. terheltet 1 évi és 8 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 2 évre a közügyektől eltiltásra; míg a II. r. terheltet 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést mindkét terheltnél fegyelmező zászlóaljban rendelte végrehajtani. Az ítélet perorvoslatok hiányában jogerőre emelkedett. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a terheltek 1973 februárjában vonultak be sorkatonai szolgálatra. Bevonulásukat követően baráti viszony alakult ki közöttük és megbeszélték, hogy az alakulattól meg fognak szökni. Ezt követően pedig hamis iratokat szereznek és ezek segítségével az ország olyan részébe mennek, ahol nem ismerik őket. Amikor 1973. július 4-én őrszolgálatba léptek, felállításuk után a kerítésen keresztül a laktanyából eltávoztak. Fegyverzetüket magukkal vive, az onnan néhány kilométerre levő erdőkig jutottak el. Az ellenük tett intézkedések miatt azonban jóval távolabb nem tudtak haladni, ezért július 5-én reggel a fegyvereket és a lőszert az avarban elrejtették, ők maguk pedig egy bokros részen bújtak el. Az események hatására a II. r. terhelt idegállapota teljesen megromlott. Ilyen helyzetben július 6-án este a közeli szőlőhegyen levő egyik présházba behatoltak és itt tartózkodtak 1973. július 8-ig. Ekkor már belátták helyzetük kilátástalanságát, s önként kívántak jelentkezni a hatóságoknál. Ezért a szőlőben tartózkodó H. B.-t kérték meg, hogy tegye meg a bejelentést ott tartózkodásukról. Ennek alapján állította elő őket a rendőrség. A jogerős ítélet ellen a közügyektől eltiltás mellőzése végett emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 49. §-a szerint a közügyektől eltiltás alkalmazásának két előfeltétele, hogy a bíróság: a) főbüntetésként szabadságvesztést alkalmazott és b) a terhelt a közügyekben való részvételre méltatlannak mutatkozik. * Túlhaladott álláspont. 38