Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

vényt sértett a másodfokon eljárt bíróság, amikor a terhelttel szemben a közügyektől eltiltás kiszabását mellőzte azzal az indokkal, hogy életvitele kifogástalan és a munkáját is példamutatóan végezte. A törvénysértést megállapítva ezért a terheltet egy évre eltiltotta a közügyektől. (Legf. Bír. Eln. Tan. Kat. Törv. 490/1973. sz.) 35. A bűncselekmény jellege és az elkövetés körülményeinek gondos vizsgálata alapján kell megállapítani, hogy a szabadságvesztésre ítélt terhelt méltatlan-e a közügyekben való részvételre. Ezért törvénysértő a fiatalkorú leánytestvérével közösülő és e miatt vérfertőzés bűntettéért szabadságvesztésre ítélt terheltnél a közügyektől eltiltás mellőzése. A katonai bíróság a honvéd terheltet folytatólagosan elkövetett vérfertőzés bűntette miatt 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a honvéd terhelt 1972 tavaszán — a katonai szolgálatra 1972 júniusában történt bevonulását megelőzően — közösült az ügyben II. r. terheltként felelősségre vont fk. Mária utónevű testvérével. A terhelt 1972 októberében szabadságát töltötte, amikor az említett testvérével — közös megállapodás alapján — ismét közösült. 1973 január végén vagy február elején hasonló módon közösültek. A fk. leány a nemi kapcsolatból eredően terhes lett, és 1973. szeptember 21-én fiúgyermeket szült. Amikor erről a honvéd terhelt tudomást szerzett, öngyilkosságot kísérelt meg. A nemi kapcsolat eredményeként született gyermek egészséges, állami gondozás alatt áll. A terheltnek és a védőjének enyhítésért bejelentett fellebbezése alapján a Legfelsőbb Bíróság 1974. május 24-én hozott ítéletével bírálta felül az első fokú bíróság ítéletét. Az ekként jogerőre emelkedett ítéletek ellen a honvéd terhére a közügyektől eltiltás mellékbüntetésként kiszabása végett emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 49. §-ában foglaltak értelmében közügyektől eltiltást azzal szemben kell alkalmazni, akit szabadságvesztésre ítéltek és az eset összes körülményeire tekintettel méltatlanná vált a közügyekben való részvételre. A törvény e mellékbüntetés alkalmazásához tehát két feltételt szab: egyrészt az elkövető szabadságvesztésre ítélésének tényét, másrészt a közügyek gyakorlására való méltatlansághoz köti a kiszabásának lehetőségét. Ez utóbbi feltétel meglétére a törvényből folyóan az eset összes körülményeiből kell következtetni. A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott, hogy a szabadságvesztés mértéke nem lehet elsődleges, mert viszonylag rövidebb tartamú szabadságvesztés mellett is lehetséges a mellékbüntetés alkalmazása, ha a feltételei egyébként megállapíthatók. Meghatározó szerepe a bűncselekmény jellegének és az elkövetés körülményeinek van. Ezek gondos vizsgálata alapján van mód ama következtetés levonására, hogy a terhelt méltó-e a közügyekben való részvételre. A közügyekben való közreműködés ugyanis a közösségi ember társadalmi megítélésének egyik alapja, következésképpen az ilyen tevékenységtől való eltiltás annak bírói ítéletben foglalt kifejezése, hogy a terhelt bizonyos ideig méltatlan a közügyekben való közreműködésre. Az Elnökségi Tanács a jelen esetben — egyetértve a törvényességi óvásban írtakkal — megállapította, hogy az elkövetett bűncselekmény jellege, valamint az elkövetés körülményei miatt a terhelt a közügyek gyakorlására 37