Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

megfékezni, s az ügyeletes orvoshoz vinni. Ettől nyugtató injekciót kapott, aminek hatásától lecsendesedett. A Legfelsőbb Bíróság a büntetést 1 évi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra leszállította. Egyben azonban a szabadságvesztést a Btk. 38/E. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával szigorított börtönben rendelte végrehajtani. A büntetés mérséklését az ítélet azzal indokolta, hogy bár a terhelt több esetben részesült ittas állapotban tanúsított garázda jellegű magatartás miatt büntetésben, józanon tanúsított életvitele ellen azonban kifogás nem merült fel. Katonai szolgálatát megfelelően teljesítette, szabadságvesztés büntetésének kitöltése után állandó munkahelyen dolgozott, gyermeke eltartásáról gondoskodott, időközben második gyermeke is született. A rendészeti járőrrel csak akkor szegült szembe, amikor nem akarták őt alakulatához visszakísérni és ittas állapotban ezt méltánytalannak érezte, ez váltott ki belőle dühreakciót, amit csak orvosi beavatkozással sikerült lecsillapítani. Amennyiben az elhalasztott büntetést nem kellene rajta végrehajtani, a szabadságvesztést fegyelmező zászlóaljban is letölthetné és ez indokolja vele szemben a Btk. 38/E. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazását is. A másodfokon meghozott ítélet ellen a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának téves meghatározása miatt, a fegyházban történő végrehajtás elrendelése végett a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos. Helyesen látta a Legfelsőbb Bíróság másodfokon eljárt tanácsa, hogy az első fokú bíróság által a terheltre kiszabott fő- és mellékbüntetés az elkövetett cselekmény súlyának és a megvalósítás körülményeinek figyelembe vétele mellett eltúlzott. Ennek folytán a büntetés általa eszközölt mérséklése törvényes volt, s az ekként megállapított enyhébb büntetés felel meg az állandó bírói gyakorlatnak. Tévedett viszont, amikor a Btk. 38/E. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával további enyhítést eszközölt és a szabadságvesztést enyhébb fokozatban rendelte végrehajtani. Az 1971. évi 28. számú törvényerejű rendelet 7. §-a a Btk. 38/E. §-a (1) bekezdésének módosításával tágabb lehetőséget adott az eljáró bíróságoknak, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapításánál az általános szabályoktól eltérjenek, miután ezt nem csupán kivételesen engedi meg. Miként e rendelkezés miniszteri indokolása is rámutat: a szabadságvesztés végrehajtási fokozataira vonatkozó előírások merev alkalmazása gátolhatná az egyéniesítés elvének érvényesülését, s ez indokolttá teszi a bíróságok részére mind a szigorítás, mind pedig az enyhítés irányában mérlegelési lehetőség biztosítását. Ezért míg a korábban hatályban volt jogi szabályozás ezt a mérlegelési lehetőséget csupán kivételesen adta meg a bíróság számára, az új rendelkezés azt minden olyan esetben biztosítani kívánta, „amikor a bíróság a vádlott személyiségének és a kategorizálásnál irányadó egyéb szempontoknak alapos mérlegelése után arra a meggyőződésre jut, hogy a büntetés célja csupán az általánostól eltérő szabályok alkalmazása mellett érhető el." A tvr. említett rendelkezése ezért hatályon kívül helyezte a Btk. 38/E. §-ának korábbi (2) bekezdését is, amely iránymutatást tartalmazott arra nézve, hogy mikor indokolt eltérni a büntetés végrehajtás általános rendelkezéseitől. Ennek okaként arra utal, hogy jobban megfelel egy általánosabb, az elkövető személyi körülményeire, a bűncselekmény indítékára és az elkövetés módjára utalás, mert a bírói gyakorlat nyilvánva30