Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

13. Halált okozó testi sértés bűntette valósul meg, ha a terhelt támadólag, hirtelen mozdulattal úgy löki meg a sértettet, hogy az a betonból készült úttestre hanyatt esve halálát eredményező koponyasérülést szenved. Részletesen: Btk. 257. § (4) bekezdésénél. 18. § 14. A maradandó testi fogyatékosságot okozó elkövető az eredményért akkor is felel, ha e vonatkozásban csak gondatlanság terheli. E körülményt enyhítő körülményként kell értékelni. A megyei bíróság a terheltet súlyos testi sértés bűntette miatt — börtönben letöltendő — 2 évi szabadságvesztésre, 1 évre közügyektől eltiltásra ítélte és arra kötelezte, hogy a szabadságvesztés végrehajtása alatt foganatosítandó kényerelvonó kezelésnek vesse alá magát. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a büntetlen előéletű, öt gyermekes vádlottat a vádbeli napon az esti órákban lakásának ajtajában, ittassága és feleségéhez intézett durva kijelentései miatt a 18 éves fia két ízben arcul ütötte. A vádlott emiatt erősen felindult állapotba került és egy kiskapával a bokszoló állásba helyezkedett fia kezére akart ütni, a sötétségben azonban az ütés célt tévesztett, s a kapa foka a sértett homlokát érte. Az elvétett ütés következtében a sértett homloka jobb oldalán a szemöldök felett kb. 8—10 cm-re nyílt, benyomatos, darabos koponyacsont-törést és felületes keményburok szakadást szenvedett el, amely sérülés életveszélyes volt — ténylegesen 6 hét alatt gyógyult —, annak helyén azonban a gyógyulást követően kb. 3 cm átmérőjű koponyacsonthiány marad, mely műtéttel pótolható. A sértett ugyanekkor 8 napon belül gyógyuló, a fejet ért ütéssel egy időben keletkezett bal alkar és a földreesés miatt létrejött jobb lapocka sérüléseket is elszenvedett. Az első fokú bíróság a megállapított tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, tévedett azonban annak minősítése során. A jelentős kiterjedésű koponyacsonthiány ugyanis a sértett agyvelő állományának hiányos védettségét idézte elő. Ez a körülmény a sértett testi épségére nézve olyan veszélyes és állandó, ekként maradandó testi fogyatékosságot eredményezett, amely megalapozza a Btk. 257. §-a (3) bekezdése b) pontjának I. fordulata szerinti minősítés alkalmazását. Az irányadó tényállás szerint a vádlott a kiskapával a támadó állásban vele szemben álló fia kezére akart ütni, a látást gátló sötétség miatt elvétett ütés azonban a sértett homlokát érte. A vádlottnak nem állott szándékában gyermekét megölni vagy maradandó testi fogyatékosságot eredményező fejsérülést okozni. A vádlott azonban a Btk. 18. §-a alapján gondatlanság okából felelősséggel tartozik a szándékát meghaladóan bekövetkezett súlyos eredményért, mert élet kioltására is alkalmas veszélyes eszközzel, a kettőjük térbeli helyzete felismerését akadályozó sötétségben, fej magasságban indított erős ütést mért a sértett irányába, s a tévesen vélelmezett távolság miatt érte az ütés a valóságban közelebb helyezkedő sértett homlokát. A vádlottnak ez a tévedése azonban felróható gondatlanságára vezethető vissza, mert a kellő figyelem és körültekintés kifejtése esetén számolnia 15