Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

— a másodfokú bíróság véleménye szerint — a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének II. tételében írt súlyos testi sértés bűntette — azonos büntetési tétele folytán — nem alkot halmazatot. A Btk. 144. §-ában foglalt „jogtalan hátrány okozásában" ugyanis benne van a súlyos testi sértés okozása is, következésképp az külön jogi értékelést nem nyerhet. A másodfokú bíróság ítélete ellen a halmazat megállapításának mellőzése miatt emelt törvényességi óvás alapos. Helyesen mutatott rá a másodfokú ítélet, hogy a terhelt intézkedése a második alkalommal jogszerűtlen volt, s így az annak keretében megvalósított tettleges bántalmazás — a BJD-ben 669. szám alatt közzétett határozatban kifejtett indokokra is figyelemmel — nem a Btk. 145. §-ában írt vétségnek, hanem a 144. §-ában meghatározott hivatali visszaélés bűntettének minősül. Tévedett viszont, amikor e mellett a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének II. tételében írt súlyos testi sértés halmazatban való megállapítását mellőzte. A kialakult bírói gyakorlat ugyanis csupán a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének I. tételében írt könnyű testi sértést tekinti olyannak, mely rendszerint együtt jár a sértett bántalmazásával, illetve az erőszak alkalmazásával. Ebből eredően mellőzi annak halmazatban való megállapítását azoknál a bűncselekményeknél, melyeknek tényállása az erőszak alkalmazását vagy a sértett bántalmazását is magában foglalja. Erre figyelemmel mellőzte annak halmazatban való megállapítását a Legfelsőbb Bíróság minden esetben, a Btk. 145. §-ában írt hivatalos eljárásban való bántalmazás vétségének megállapítása esetén. Hasonlóan a Btk. 144. §-ában írt hivatali visszaélés bűntette mellett is, amikor azt az elkövető a jogtalan intézkedés során eszközölt bántalmazással valósította meg. (E törvényhely megvalósulásához egyébként elégséges a hivatali kötelesség megszegése, a hatáskör-túllépés vagy a hivatali helyzettel egyéb módon történő visszaélés anélkül, hogy az elkövető akár fenyegetést, akár erőszakot alkalmazna.) A súlyos testi sértés azonban már nem értelmezhető az erőszak alkalmazása vagy a bántalmazás velejárójának, s ezért a bírói gyakorlat annak halmazatban való megállapítását még súlyosabb megítélésű, s ennek folytán hosszabb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények — mint például a kényszervallatás vagy az erőszakos nemi közösülés bűntette — mellett sem mellőzte. így önmagában az a körülmény, hogy a hivatali viszszaélés és a súlyos testi sértés bűntettének büntetési tétele azonos, nem szolgálhat alapul a halmazat megállapításának mellőzésére, mert az előbbi bűntett tényállásába a bírói gyakorlat szerint beleérthető bántalmazás a súlyos testi sértés okozását semmiképpen sem foglalja magába. Törvényt sértett tehát a Legfelsőbb Bíróság másodfokon eljárt tanácsa, amikor a hivatali visszaélés bűntettével halmazatban a súlyos testi sértés bűntettének megállapítását mellőzte. Az Elnökségi Tanács ezért ítéletét e vonatkozásban hatályon kívül helyezte, s a cselekményt hivatali visszaélés bűntette mellett halmazatban súlyos testi sértés bűntettének is minősítette. (Legf. Bír. Eln. Tan. Kat. törv. 36/1973. sz.) (99/1973.) 118. A szolgálatban levő rendőr vádlott cselekménye nem a törvénytelen fogvatartás, hanem a hivatali hatalommal való visszaélés bűntettét valósítja meg, ha a jogtalanul igazoltatott sértettet az igazoltatás idejére korlátozza csak szabad mozgásában. A katonai bíróság a rendőr szakaszvezető vádlottat készenléti szolgálat 117