Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

Btk. 147. §-ába foglalt törvénytelen fogvatartás bűntette, mint súlyosabban minősülő bűncselekmény mellett, a Btk. 145. §-ába ütköző hivatalos eljárásban való bántalmazás vétsége bűnhalmazatban nem állapítható meg, s az csupán súlyosító körülményként vehető figyelembe, amennyiben nem meríti ki a sértett sanyargatását is, mely esetben már minősítő körülményként jön figyelembe. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a vádlottak cselekményeit egységesen a Btk. 147. §-ának (1) bekezdésébe ütköző törvénytelen fogvatartás bűntettének minősítette, ugyanekkor mellőzte annak a Btk. 145. §-ába foglalt vétségként való külön értékelését. (Legf. Bír. Katf. III. 125/1974. sz.) (286/1974.) 117. Ha a hivatalos személy a hivatali visszaélés bűntettével összefüggően súlyos testi sértést követ el, a két bűncselekményt halmazatban kell megállapítani. A katonai bíróság a rendőr őrmester terheltet súlyos testi sértés bűntette, valamint hivatalos eljárásban való bántalmazás vétsége miatt ítélte el. Az ítéletben rögzített tényállás szerint a terhelt augusztus 5-én 20 óra tájban járőrszolgálatot látott el, amikor értesítették, hogy a közeli utcában késelés történt. A helyszínre igyekezve találkozott a gyanúsan viselkedő 63 éves B. G. polgári egyénnel, akit igazolásra szólított fel. Az igazoltatás befejezése után pedig azzal bocsátotta el, hogy: „na indíts". E kijelentést B. G. sérelmezte, mire a terhelt őt durván meglökte, majd elkísérte a szomszédos lakóhelyére, s egy ott lakó idősebb nőtől — a sértett anyósától — megkérdezte, hogy a nevezett ott lakik-e. Annak igenlő válasza után eltávozott. G. B. sértett mintegy 10 perc múlva a közeli KÖZÉRT-be indult. Az utcán ismét találkozott a terhelttel, aki megkérdezte, hova megy, s igazoltatás céljából kérte személyi igazolványát. A sértett méltatlankodott, s arra hivatkozott, hogy nem sokkal előbb igazoltatta őt. A terhelt ezért felszólította, hogy menjen vele a kerületi rendőrkapitányságra. Ugyanakkor rászólt, hogy a kezében tartott cigarettát dobja el. A sértett e felszólítás ellen is tiltakozott, s a terhelt ismételt felszólítása ellenére sem volt hajlandó a cigarettát eldobni. A terhelt ezért a gumibotjával a kézfejére ütött úgy, hogy a cigarettát elejtette. Közben a terhelt értesült arról, hogy a közelben baleset történt, s ezért a sértettet otthagyta, ő pedig a baleset színhelyére sietett. A sértett nyomban orvoshoz ment, s az megállapította, hogy — a terhelt ütése következtében — bal kezének V. kézközépcsontja eltört, s így 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Az első fokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság ítéletével akként változtatta meg, hogy a terhelt cselekményeit egységesen hivatali visszaélés bűntettének minősítette. Ennek alátámasztására arra hivatkozott, hogy a terhelt intézkedése csak az első alkalommal volt indokolt. A sértett ismételt igazoltatására, vele szemben újabb intézkedés foganatosítására azonban — amelynek során őt gumibottal bántalmazta is — nem volt szükség. Arra pedig a Legfelsőbb Bíróság már több ízben rámutatott, hogy a Btk. 145. §-ának az alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a szabályosan szolgálatba helyezett vagy helyezkedett rendőr az egyébként jogszerű intézkedése során bántalmaz valakit jogtalanul. Mivel az adott esetben maga az intézkedés is jogtalan volt, a cselekmény nem a Btk. 145. §-ában írt vétséget, hanem a 144. §-ában foglalt hivatali visszaélés bűntettét valósítja meg. Azzal pedig 116