Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

ségének megszegése fejében kérjen vagy fogadjon el előnyt. Tekintve, hogy ilyen kötelezettség a vádlott esetében nem állapítható meg, cselekményének az első fokú ítéletben írtak szerinti minősítésére sem kerülhetett sor. A bűnös cselekvősége azonban megvalósítja a Btk. 144. §-ában írt hivatali visszaélés bűntettének törvényi tényállását. Azzal ugyanis, hogy mint körzeti megbízott rendőr, e helyzetével és lehetőségével visszaélve zaklatta a sértettet és a hivatali helyzetének kihasználásával nemi közösülésben megnyilvánuló előnyt kívánt magának biztosítani, a Btk. 144. §-ában írt hivatali visszaélés bűntettének minősül. A bűncselekmény jogi minősítését tehát a Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően megváltoztatta. (Legf. Bír. Katf. IV. 189/1978. sz.) 113. Szabadságvesztés helyett pénzfőbüntetés alkalmazása a hivatali kötelességét megszegő, hosszú időn keresztül kifogástalan rendőri szolgálatot ellátó vádlottal szemben. A katonai bíróság a rendőr főtörzsőrmester vádlottat hivatali visszaélés bűntette miatt 5 hónapi — katonai fogdában végrehajtandó — szabadságvesztésre és 1 évre törzsőrmesteri rendfokozatba való viszavetésre ítélte. Az ítéleti tényállás szerint T. J. 1973 januárjában társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűntett miatt az egyik rendőrkapitányság fogdájába került. Mivel letartóztatása után öngyilkosságot kísérelt meg, az alosztály vezetője nyomatékosan felhívta a személy őrző állomány figyelmét a fokozott őrzésre. Ennek értelmében levelezést nem folytathatott és élelmiszercsomagot sem kaphatott, csupán a letéti pénzből vehetett élelmiszert. A vádlott a személy őrző állomány kijelölt parancsnoka volt. 1973 márciusában és áprilisában rendszeresen látott el szolgálatot a fogdánál. Egyik alkalommal T. J.-né a férje részére élelmiszercsomagot és három könyvet vitt. A vádlott közölte az őrizetes feleségével, hogy férje jól van, majd továbbította azon üzenetét, hogy védelmével jó ügyvédet bíztak meg. Ezután T. J.-né arra kérte a vádlottat, hogy a könyveket és az élelmiszercsomagot a férjének adja át. A vádlott a tilalom ellenére a kérést teljesítette. A következő alkalommal, amikor T. J.-né ismét élelmiszercsomagot vitt, a vádlott azt is átvette és továbbította. Az egyik élelmiszercsomagban elhelyezett 1/2 liter pálinkát pedig az őrizetessel együtt fogyasztotta el. A Legfelsőbb Bíróság a jelen esetben nem látta szükségesnek szabadságvesztés kiszabását. Az első fokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a vádlott szolgálati helyén más rendőrök is követtek el bűncselekményt, tehát a sze* mély őrző állomány fegyelmi helyzete leromlott. Nem volt azonban a bűnügyi iratok között adat arra, hogy a vádlott esetleges mulasztásának a mások által elkövetett visszaélésekben szerepe lett volna. Ugyanakkor megállapítható, hogy a vádlott által elkövetett és hivatali visszaélésnek minősülő magatartás szűk körben mozgott, mindössze két élelmiszercsomag átadásában és a családi jellegű üzenet továbbításában jelentkezett. A vádlott e magatartásával nem veszélyeztette és nem is befolyásolta a T. J. elleni nyomozás eredményes befejezését. így megállapítható, hogy bár a személyőrző állomány kijelölt parancsnoka volt, cselekménye nem jelentős súlyú. A vádlott közel 20 éves rendőri szolgálat után első ízben került a törvényes rendelkezésekkel összeütközésbe és követett el különösebb joghátrányt nem eredményező hivatali visszaélést. A már nem fiatal vádlott esetében ha az általános megelőzés szempontjai indokolttá is tették, hogy őt a bíró111