Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

XI. fejezet Az államigazgatás és az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények II. cím A hivatali bűncselekmények Hivatali visszaélés 144. § 110. A rendőrjárőr tagjainak italfogyasztása és a szolgálati területük önkényes elhagyása, állampolgárok indokolatlan igazoltatása, valamint a szolgálati minőség felhasználásával elkövetett zaklatása a készenléti szolgálat szabályai megszegésének vétségével halmazatban elkövetett hivatali hatalommal visszaélés bűntettének minősül. A katonai bíróság készenléti szolgálat szabályai megszegésének vétsége miatt ítélte el a rendőr őrmester I. r. és a rendőr tizedes II. r. vádlottat. Viszont a hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette őket. A katonai bíróság lényegében a következő tényállást állapította meg: A vádlottak a második napszakban teljesítettek járőrszolgálatot. Ennek során a járőrterületen kívül levő szórakozóhelyeket keresték fel. Ittas állapotba kerültek és így mentek 18 óra tájban a szolgálati helyükön kívül eső egyik női munkásszállóhoz. Az I. r. és a II. r. vádlott oda bement. A gondnoknak azt mondták, hogy szolgálati feladatot látnak el. Ezután ellenőrzést tartottak, a szálláson lakó nőket igazoltatták, az alvókat felkeltették és arra kötelezték őket, hogy öltözzenek fel. E közben a II. r. vádlott a lakókra sértő kijelentéseket is tett. Kb. 20 óra 45 perc tájban távoztak el a női munkásszállásról és két ott lakó nőt — akik kérésüknek eleget tettek — magukkal vitték szórakozni egy eszpresszóba. Időközben a szolgálati idejük letelt, a lányokat hazavitték, majd bevonultak szolgálati helyükre és szolgálatukat leadták. Az irányadó tényállás alapján törvényesen következtetett a katonai bíróság mind a két vádlott bűnösségére és a magatartásuk jogi minősítésére, amikor terhükre a készenléti szolgálat szabályai megszegésének vétségét megállapította. Tévedett azonban, amikor a vádlottakat az ellenük hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A katonai bíróság az ítélet indokolásából kitűnően a vád tárgyává tett eme bűncselekményben való bűnösség megállapítását azért mellőzte, mert álláspontja szerint a vádlottak — annak ellenére, hogy nem volt feladatuk a szálló ellenőrzése — azzal, hogy a szolgálati minőségük felhasználásával ott intézkedést foganatosítottak, bűncselekményt nem követtek el. A vádlottak magatartásában ugyanis a Btk. 144. §-ában meghatározott ama törvényileg megkívánt célzatot, mely szerint a hivatalos személy a helyzetével azért él vissza, hogy magának bármilyen előnyt szerezzen, nem volt megállapítható. A katonai bíróság álláspontja szerint a vádlottak igazoltatási eljárása az adott körülmények között csak a végrehajtás módjában kifogásolható. 108