Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

Az irányadó tényállásból, valamint az első fokú tárgyaláson felvett bizonyítás anyagából azonban kétséget kizáróan az állapítható meg, hogy a vádlottak a szolgálatukban történt hosszabb italozás után — amikor a szolgálati kötelezettségüket egyáltalán nem teljesítették — szemmel láthatóan ittas állapotban keresték fel a szolgálati helyükön kívül eső női szállást és ott közel 3 óra hosszat tartózkodtak. Ezalatt a szálló lakóit felkeltették, igazoltatták őket és a szállás helyiségeit lényegében átkutatták. Ezáltal pedig a hivatali helyzetükkel visszaélve a szálló lakóinak jogtalanul hátrányt okoztak. Téves a katonai bíróságnak az a hivatkozása, hogy a vádlottak magatartásában a jogtalan előny szerzésének vagy a jogtalan hátrány okozásának a célzatát nem lehet megállapítani. A vádlottak ittas állapotban lényegében azért mentek a női szállásra, hogy az ott lakó nőkkel beszélgetést kezdeményezzenek, majd ismeretséget kössenek. A vádlottak egyébként a női szálláson közel 3 órát tartózkodtak, amely időre — amennyiben ténylegesen szolgálati cél vezette volna őket — a hivatkozott szolgálati feladat ellátásához semmiképpen nem lett volna szükség. E magatartásukból kitűnő személyi előny biztosítása, másfelől az ott levő személyek jogellenes háborításán keresztül azoknak jogtalan hátrányt is okozott, amelynek előidézésével a vádlottak tisztában voltak. A Legfelsőbb Bíróság szerint a vádlottak magatartása a Btk. 144. §-ában meghatározott törvényi tényállást teljes mértékben megvalósítja, így mindkét vádlott bűnösségét e bűncselekményben is megállapította. (Legf. Bír. Katf. IV. 249/1974. sz.) (51/1975.) 111. A büntetés céljai áltálában szabadságvesztés alkalmazása nélkül is elérhetőek, ha a hivatali visszaélést a sértetti magatartás váltotta ki. A katonai bíróság a rendőr főtörzsőrmester vádlottat folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt 2 hónapi — katonai fogdában végrehajtandó — szabadságvesztésre ítélte. Az ítéletben írt tényállás szerint a vádlott rokona hosszabb ideje rossz viszonyban élt a vele társbérletben lakó Sz. S.-ékkal. Az ellentétek korábban már tettlegességre is vezettek a két család között. A vádlott március 18-án délelőtt 11 óra tájban leányával és vejével családi látogatás végett felkereste rokonát a lakásán. Érkezésüket észlelve Sz.-né felszólította őket, hogy a lakásba ne menjenek be, nehogy veszekedés legyen. A vádlott Sz.-nét az ajtó kinyitására hívta fel, majd felszólította személyi igazolványának átadására. Sz.-né a konyhába ment az igazolványáért és igazolta magát. A vádlott ezután kijelentette: Sz.-éket összeférhetetlenség miatt ki fogja tiltatni. Ezt követően rokonai lakrészébe távozott. Sz.-né a történtek miatt rendőrt hívott. A vádlott ennek jelenlétében is megfenyegette Sz.-nét. 13.30 óra tájban a vádlott elhagyta a rokonai lakását, mert 14 órától szolgálatba kellett lépnie. A délutáni órákban Sz.-né és férje a vádlottal szemben panaszt tett. Amikor visszatértek a lakásukba, a szolgálati helyéről a vádlott is utánuk ment. A konyhában Sz. S.-t szidalmazás közben egy esetben arcul ütötte, majd eltávozott. Sz. S. a bántalmazás következtében kisebb horzsolásos sérülést szenvedett. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet felülbírálva úgy találta, hogy a katonai bíróság egyrészt a vádlott cselekményének tárgyi súlyát, másrészt pedig a bűnösségének a fokát eltúlzott mértékben értékelte és ezért a reá kiszabott büntetés is eltúlzottan súlyos. A vádlott bűnösségének vizsgálata körében 209