Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 2. kötet (Budapest, 2001)

546 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY A BÜNTRTŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL 8. Nem terrorcselekményt vagy a közveszélyokozás bűntettének előkészületét, hanem a kényszerítés bűntettét valósítja meg az az elítélt, aki annak érdekében, hogy kierőszakolja a nevelőtiszt által történő azonnali meghallgatását, a festékraktárba zárkózva annak felgyújtásával fenyegetőzik. (BH 1988/3-65.) 9. A rongálás és a közveszélyokozás elhatárolása, továbbá a közveszélyokozás szándékos vagy gondatlan alakzatának; alap- vagy minősített esetének; kísérletének vagy befejezettségének megállapításánál irányadó szempontok. A gyújtogatással elkövetett jogellenes magatartásnak rongálásként, illetőleg közveszélyokozásként értékelése szempontjából annak van meghatározó jelentősége, hogy a közveszély ténylegesen létrejött-e (befejezett bűncselekmény) vagy pedig fennállott-e a közveszély létrejöttének az objektív lehetősége (kísérlet): mindezek hiányában kizárólag rongálás vagy e bűncselekmény kísérletének megállapítására kerülhet sor. Az elhatárolás alapjául szolgáló „közveszély"-en pedig az ítélkezési gyakorlat az elkövetés módjával szoros összefüggésben álló és emberi magatartás folytán kialakult állapotot ért, amely a benne rejlő objektív folyamatokon keresztül előre fel nem becsülhető, nagy értékű javakat a megsemmisüléssel fenyegeti. A tűz átterjedésének a közvetlen lehetőségét mindenkor az elkövetés konkrét adottságai mellett kell megítélni. A közveszélyokozásnak, mint eredmény-bűncselekménynek a Btk. 259. §-ának (1) bekezdésében meghatározott alakzata kizárólag szándékosan valósulhat meg, a szándékosságnak ki kell terjednie mind a véghezviteli magatartásra, mind pedig az eredményre, vagyis a közveszély bekövetkezésére, és az elkövetőnek ennek a következménynek a beállását kifejezetten kívánnia kell (egyenes szándék), vagy az eredmény iránt közömbösnek kell maradnia (eshetőleges szándék). Mindazokban az esetekben, amikor az elkövető a gyújtogatást szándékosan valósítja meg, de magára az eredményre - a közveszély beállására - nézve csak gondatlanság állapítható meg, akár tudatos gondatlanság (luxuria), akár hanyag gondatlanság (negligencia) formájában: legfeljebb a Btk. 259. §-ának (4) bekezdésében foglalt közveszélyokozás vétsége megállapítására kerülhet sor. (BH 1991/3-98.) 10. A közveszélyokozás bűntettének kísérlete nem állapítható meg, ha a terhelt a gáz szabálytalan vételezését gondatlan magatartásával egy gumicső közbeiktatásával úgy oldja meg, hogy ténylegesen gázszivárgás és robbanásveszély nem alakult ki. A megállapított tényállás lényege a következő: A visszaeső terhelt a vádbeli időben tizenegyed magával lakott élettársának a két szoba konyhás, 40 m2 alapterületű lakásában. A terhelt élettársának lakásából - mivel a gázdíjat nem fizette - a gázművek már korábban leszerelte a gázórát, a gázvezetéket ledugaszolta, majd leplombálta. A gázszerelői szakképzettséggel nem rendelkező terhelt a dugót és plombát eltávolította, majd a csonkot gumicsővel a lakás gázfogyasztó készülékeivel összekötötte, így azokat üzemelhető állapotba hozta. A gázművek szakemberei felfedezték a szabálytalan gázvételezést, és azt megszüntették a korábban írt módon. A terhelt azonban még ugyanezen a napon az előbbiekhez hasonló módon - egy újabb gumicső közbeiktatásával - visszaállította a szabálytalan csatlakozást. Ezt követően a gázmüvek szakembere újabb ellenőrzés során ismét észlelte a szabálytalanságot, és a gázvezeték elvágásával megszüntette a terhelt által kialakított állapotot. A terhelt által végzett megoldás alkalmas volt a hálózati gáz kiáramlására a lakótér légterébe, amelynek következtében a levegő-gáz robbanó elegye zárt térben megfelelő koncentráció esetén bármilyen szikra hatására belobbanhatott volna. Az eljárás adataiból kitűnően a terhelt cselekményét a fűtetlen lakásban vele együtt élő kisgyermekeken való segíteni akarás célzata motiválta, ennélfogva nem volt közömbös egy esetleges káros eredmény bekövetkezésében. Ha fel is merült a tudatában a gázrobbanás bekövetkezésének a lehetősége, aziránt nem maradt közömbös, hanem bizakodott abban, hogy arra mégsem kerül sor. Mindezekből a tényekből arra lehet következtetni, hogy a terhelt a Btk. 14. §-ának I. fordulatában meghatározott gondatlansággal (luxuria) járt el a gázkészülék szabálytalan üzembe helyezésekor. Gáz-