Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSEOGLALÁSOK 141 Azt, hogy a Btk. 2. §-a második mondatának ekkénti értelmezése felel meg e törvénynek, az alábbiak erősítik meg: A büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó jogi szabályozás előzményeit áttekintve megállapítható, hogy az 1878. évi V. törvénycikk - Csemegi Kódex, 1878. évi Btk. - az időbeli hatály kérdésében részben eltérő szabályozást alkalmazott. Az 1878. évi Btk. 2. §-a akként rendelkezett: „ha a cselekmény elkövetésétől az ítélet hozásáig terjedő időben különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba, ezek közül a legenyhébb alkalmazandó". Az e rendelkezés alkalmazása során kialakult bírói gyakorlat a keretkitöltő jogszabályok megváltozása esetén a visszaható hatályt minden esetben kizárta. Ugyanakkor a jogirodalom a visszaható hatály alkalmazását azokban az esetekben, amikor a keretjogszabályok változása folytán megszűnt a büntetőjogi védelem, elméletileg szükségesnek ítélte [dr. Angyal Pál: A Magyar Büntetőjog Kézikönyve (Széchenyi Rt. Budapest, 1941.) 18. kötet. Árdrágító visszaélések stb. 105-106. oldal]. Ezen a jogalkotói megítélésen változtatott az 1878. évi Btk. Első Részének helyébe lépő, a büntető törvénykönyv Általános Részéről szóló 1950. évi II. törvény (Btá.), majd a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény - 1961. évi Btk. -, illetve a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) egymásra épülő szabályozása. A Btk.-nak a büntetőtörvény időbeli hatályával kapcsolatos rendelkezései (a Btk. 2. §-a) az elbíráláskor hatályos új törvény tekintetében lényegében azonosak voltak a hatályos Btk. szabályozásával, amennyiben a cselekmény már nem volt büntetendő, avagy enyhébben volt büntetendő, mint a korábbi törvény szerint. Az 1961. évi Btk. rendelkezései - annak 3. §-a - pedig megegyeznek a jelenleg hatályos Btk. megfelelő rendelkezéseivel. Emellett mind a Btk.-nak, mind az 1961. évi Btk.-nak a büntetőtörvény időbeli hatályáról szóló rendelkezéseihez fűzött miniszteri indokolások, érintőlegesen vagy részletesebben, de egyaránt foglalkoztak a keretrendelkezéseket kitöltő jogszabályok változásának kérdéseivel, és lényegében azonos álláspontot foglaltak el, mint amelyet a hatályos Btk. 2. §-ához kapcsolódó miniszteri indokolás tartalmaz. Eszerint: „A Javaslat Különös Részének egyes tényállásai ún. keretrendelkezések [pl. a 311. § (1) bek.]. A keretrendelkezéseket kitöltő jogszabályok nem büntető jogszabályok, ezért ezek változására a 2. § általában nem vonatkozik. Kivételesen azonban ez a változás is figyelembe vehető, ha általa a büntetőjogi védelem megszűnik." Legrészletesebben azonban e kérdésben az 1961. évi Btk. 3. §-ához fűzött miniszteri indokolás 2/b) pontja fejti ki a kérdéses jogi álláspontot. Eszerint: „ezen a helyen felmerül az a kérdés, miként kell elbírálni az ún. keretszabályokat betöltő szabályok változását. Ajogtudomány egységesen azt az álláspontot képviseli, hogy ezek a rendelkezések osztoznak a nem büntetőjogszabályok sorsában, azaz rájuk is vonatkoznak a következő irányelvek: Ha a büntető jogszabály által védett tárgy jogi minőségében következik be változás, ezzel a büntető rendelkezés nem tekinthető megváltozottnak, tehát azt a rendelkezést kell alkalmazni, amely az elkövetés idején hatályban volt. Ha ellenben az addig védett tárgy többé nem részesül jogi védelemben, ezzel a büntető rendelkezés is megváltozottnak tekintendő." A jogi szakirodalomban az 1961. évi Btk. hatálybalépése után közzétett, illetve az 1978. évi Btk. hatályban léte óta megjelent alábbi művek is osztják a visszaható hatály a fentiek szerinti érvényesülését: A büntető törvénykönyv kommentárja (KJK Budapest, 1968.) 38. oldal; Magyar Büntetőjog, Kommentár a gyakorlat számára (HVG-Orac Kiadó, Budapest, 1995.) 3. oldal; Földvári József: Magyar Büntetőjog Általános Rész(OSlRIS Kiadó, Budapest, 1997.) 66-67. oldal; Nagy Ferenc: A nullum crimen/nulla poena sine lege alapelvről (közzétéve: Büntetendőség Büntethetőség. Büntetőjogi Tanulmányok-szerk.: Wiener A. Imre, KJK-MTAÁJT Budapest, 1997.) 146-147. oldal. A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal a jogi állásponttal, miszerint a Btk. 2. §-ának alkalmazásában büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő jogszabályok változásával kapcsolatban a visszaható hatály kérdése fel sem merülhet. Ez az álláspont ugyanis a Btk. 2. §-ának indokolatlan szűkítő értelmezését jelenti.