Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 93 A Btk. 99. §-ának (I) bekezdése nem tesz különbséget végrehajtandó és felfüggesztett szabadságvesztés között, amiből következik, hogy az előzetes fogva tartást - attól függetlenül, hogy alkalmazta-e a bíróság a Btk. 89. §-ában foglalt rendelkezést - elsősorban a szabadságvesztésbe kel l beszámítani. A Btk. 99. §-ának (1) bekezdésében felsorolt büntetési nemek egyben a beszámítás sorrendiségét is meghatározzák, vagyis az előzetes fogva tartást mindenekelőtt a törvényben megjelölt legsúlyosabb büntetési nembe - a szabadságvesztésbe - kell beszámítani, akár felfüggesztették annak végrehajtását, akár nem. A felfüggesztett szabadságvesztés mellett kiszabott pénzmellékbüntetést viszont csak akkor lehet az előzetes fogva tartás tartamával - egészben vagy részben - lerovottnak tekinteni, ha az előzetes fogva tartás időtartama meghaladja a kiszabott szabadságvesztés tartamát. Ezt támasztja alá az is, hogy az előzetes fogva tartás - mint szabadságelvonással járó kényszerintézkedés - tartamában és hatásában a szabadságvesztéssel mutat hasonlóságot, ezért méltánytalan helyzetet eredményezne, ha a beszámítás nem a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésbe, hanem a pénzmellékbüntetésbe történne. Amennyiben ugyanis utóbb a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik, figyelmen kívül maradna az előzetes fogva tartásban töltött idő, mely korábban a pénzmellékbüntetés összegének csökkentéseként került értékelésre. BK 149. /. A próbára bocsátás próbaidejét a bíróság csak az eredeti próbaidő letelte elölt hosszabbíthatja meg. II. A próbára bocsátás megszüntetésére addig van lehetőség, ameddig annak a bűncselekménynek a büntethetősége, amely miatt a próbára bocsátást elrendelték, el nem évül. III. A pártfogó felügyelet magatartási szabályainak súlyos megszegése miatt a bíróság ítélettel szünteti meg a próbára bocsátást. Az ítéletben a vádlottat bűnösnek mondja ki a terhére már megállapított bűncselekményben, és büntetést szab ki vele szemben. Fiatalkorúval szemben a bűnösnek kimondás mellőzéséveljavítóintézeti nevelést is elrendelhet. IV. A Be. 374. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjai alapján történt egyesítés esetén a bíróság a korábbi és az újabb bűncselekményt egyiitl bírálja el, és valamennyi cselekményért halmazati büntetést szab ki, illetve valamennyi cselekményért intézkedést alkalmaz. V. l. Az egyesítésnek nem akadálya, hogy a vádlottat magánvádas ügyben bocsátották próbára, az újabb büntetőügyben viszont az ügyész, illetve más magánvádló képviseli a vádat. 2. Ha a vádlottat közvádas ügyben bocsátották próbára, és magánvádra indul ellene újabb büntetőeljárás, az ügyeket azután lehet egyesíteni, hogy az ügyész átvette a magánvádlótól a vád képviseletét. 3. Az ügyeket a másodfokú eljárásban is egyesíteni lehet és kell, ha ez az elsőfokú eljárásban nem történt meg. Ha az egyesítés előfeltétele, hogy az ügyész a vád képviseletét átvegye a magán vádlótól, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyezi, és az iratokat a vádképviselet átvételének megfontolása végett az ügyésznek küldi meg. I. A Btk. 73. §-ának (1) bekezdése szerint a próbára bocsátás próbaideje egy ízben, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegi. Az eljárási szabályokat a Be. 374. §-ának (1) bekezdése tartalmazza. Ebben a kérdésben a bíróság csak az eredeti próbaidő letelte előtt határozhat. A próbaidő meghosszabbítása folyamatosságot feltételez az eredeti és a meghosszabbított próbaidő között, s ha ez nem lenne meg, a bíróság az eredeti próbaidő letelte után visszamenőleges hatállyal meghosszabbítaná a próbaidőt és a pártfogó felügyeletet. Nem szakad meg azonban a folyamatosság, ha a bíróság az eredeti próbaidő letelte előtt nem jogerős határozattal elrendelte a meghosszabbítást, de az erről szóló határozat csak a próbaidő letelte után emelkedik jogerőre. II. Apróbára bocsátást elrendelő bírósági határozat a bűncselekmény büntethetőségének elévülését félbeszakítja, a próbaidő tartama pedig a Btk. 35. §-ának (3) bekezdése szerint az elévülés határidejébe