Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 75 részcselekményét követték el dolog elleni erőszakkal. Ennek azonban - a továbbiakban kifejtetteknek megfelelően - az az előfeltétele, hogy a súlyosabban minősülő részcselekmény a szabálysértési értékhatárt meghaladó értékre valósuljon meg. 2. A Btk. 316. §-a (2) bekezdésének a)-j) pontjaiban felsorolt körülményeknek a minősítés szempontjából csak akkor van jelentőségük, ha a teljes elkövetési érték a szabálysértési értékhatárt nem haladja meg: ilyenkor azt eredményezik, hogy a cselekmény szabálysértés helyett a Btk. 316. §-ának (2) bekezdése szerint vétségnek minősül fel. Ha viszont a szabálysértési értékre elkövetett cselekmény a természetes vagy folytatólagos egység keretén belül, a bűncselekmény részcselekményévé válik, az említett körülmények elvesztik jelentőségüket, és egyáltalán nem befolyásolják a bűncselekmény minősítését, amely az elkövetési értékhez igazodik. Ez teljesen egyértelmű a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének f)-j) pontjaiban felsorolt körülményeket illetően, amelyekre ugyanezen § következő bekezdései nem utalnak vissza. Minthogy azonban a (2) bekezdésben felsorolt körülmények egyenértékűek, a minősítés szempontjából játszott szerepüket tekintve sem lehet közöttük különbséget tenni. Akifejtetteket alátámasztja a Btk. 316. §-a (4) bekezdésének szövegezése. Ab/l. pont szerint ugyanis a „kisebb értékre" elkövetett lopás minősül súlyosabban, ha a (2) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon viszik véghez. Ebből is következik, hogy ha valamely részcselekményt (vagy több részcselekményt összegezve) szabálysértési értékre visznek véghez ilyen módon, a bűncselekmény a Btk. 316. §-ának (2) bekezdése szerint minősül. Ilyenkor a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelhető, hogy az elkövető valamelyik részcselekményt egyébként súlyosabb minősítést eredményező módon vitte véghez. Az elsősorban a lopás elbírálásánál gyakorlati jelentőségű iránymutatás megfelelően irányadó a sikkasztásra, a csalásra és az orgazdaságra vonatkozó, hasonló rendelkezések alkalmazása során. BK 122. /. A Be. 379/'A. §-ának (2) bekezdése alapján tartott bírósági meghallgatáson a gyanúsított jegyzőkönyvbe foglalt felszólalása okirati bizonyíték, amely a büntetőeljárás során a továbbiakban értékelhető. A bíróság a meghallgatáson köteles a Be. 87. §-ának (2) bekezdésében szabályozottak szerint a gyanúsítottat figyelmeztetni arra, hogy amit mond, az bizonyítékként felhasználható. A figyelmeztetést és a gyanúsított válaszát jegyzőkönyvbe kell foglalni. II. A meghallgatáson a gyanúsított vagy a védő jogosult az ügyész által indítványozott kényszerintézkedéssel szemben ható bizonyítási eszközt (iratot, okiratot) bemutatni, illetve csatolni. III. A bíróság a Be. 3 79/A. és B. §-aiban szabályozott eljárásban az ügyésznek a kényszerintézkedéssel kapcsolatos indítványát megalapozó bizonyítékait, a gyanúsított és a védő felszólalásában foglaltakat, valamint a II. pontban felsoroltakat a kényszerintézkedésben való állásfoglalás eldöntéséhez szükséges mértékben értékeli. IV. A bíróság kényszerintézkedéssel kapcsolatos határozatát a védő részére kézbesíteni kell, ha nem vett részt a meghallgatáson, annak ellenére, hogy a Be. 379/B. §-ának (2) bekezdése szerint a védő a meghallgatástól számított három napon belül jelentheti be a fellebbezést. V. A kényszerintézkedésekre vonatkozó határozat elleni fellebbezést elbíráló másodfokú bíróság a perorvoslatot a rendelkezésre álló iratok és a fellebbezésben foglaltak alapján tanácsülésen bírálja el, meghallgatást nem tarthat. VI. Amennyiben a helyi bíróság vagy a megyei bíróság a Be. 95. § (I) bekezdésében meghatározott hosszabbítási eljárásban a rendelkezésre álló időtartamot nem teljesen használja ki, az újabb szükséges hosszabbítás iránti indítványt az ügyész [Be. 3 79/A. § (4) bekezdése] a felettes bíróságnál terjeszti elő. A Be. 379/A. és 379/B. §-a szabályozza a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárást a vádirat benyújtása előtt, és a kényszerintézkedések közül az előzetes letartóztatás (házi őrizet elrendelése esetén a lakhelyelhagyási tilalom),valamint az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelését az eljárás nyomozati szakában a bíróság hatáskörébe utalja. A kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárás során a bíróság által tartott meghallgatás olyan speciális eljárási cselekmény, amelynek körében a gyanúsított felszólalhat, és a terhére rótt bűncselekménnyel kapcsolatban is nyilatkozhat. A gyanúsított