Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

76 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK nyilatkozatát jegyzőkönyvben rögzítik. A gyanúsított e körben tett nyilatkozatát a büntetőeljárás anyagának részét képezi mint okirati bizonyíték, és a Be. 83. §-a (3) bekezdésében szabályozottak szerint a büntetőeljárás bírósági szakaszában értékelhető. Ebből pedig okszerűen következik, hogy a bíróság a Be. 87. §-ának (2) bekérdésében szabályozottak szerint köteles a meghallgatás megkezdésekor a gyanúsítottat értelemszerűen figyelmeztetni arra, hogy amit mond, az bizonyítékként felhasználható. A figyelmeztetést és a gyanúsított válaszát jegyzőkönyvbe kell foglalni. Az állásfoglalás II. és III. pontjaiban foglaltak azon alapulnak, hogy a bíróságnak a kényszerintézkedés indokoltságát kell vizsgálnia, és ennek érdekében köteles értékelni az ügyész, a gyanúsított vagy a védő által elé tárt bizonyítékokat. Ez kiterjed a bűncselekmény alapos gyanújának - mint a kényszerintézkedések általános feltételének - fennforgására, de nem jelentheti a bizonyítékok bizonyító erejének értékelését. A Be. 379/B. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a védő meghallgatáson nem vesz részt, fellebbezését a meghallgatástól számított három napon belül jelentheti be. A védő sajátos eljárásjogi helyzetéből azonban az következik, hogy a határozat kiadmányát a bíróság köteles részére kézbesíteni. Ezt az álláspontot indokolja a határozat közlésére vonatkozó általános eljárási szabály [Be. 116. § (3) bekezdése], amely szerint a terhelttel közölt határozatot a védővel is közölni kell; a jelenlevőkkel szóban, egyébként kézbesítés útján. A fellebbezések elintézésére vonatkozó szabályok egybevetéséből kitűnik, hogy a határozat elleni fellebbezést a másodfokú bíróságnak (egyesbíró vagy háromtagú tanács) a rendelkezésére álló iratok, illetve a fellebbezésben foglaltak alapján kell elbírálnia tanácsülésen, és meghallgatást nem tart. Ekként kell dönteni a kényszerintézkedést hozó elsőfokú bírói végzés helybenhagyása, megváltoztatása kérdésében. A VI. pontban foglaltak következnek a Be. 95 §-a (1) bekezdésének abból a törvényi szabályozásából, hogy a helyi bíróság csak egy alkalommal, a megyei bíróság pedig két alkalommal hosszabbíthatja meg a vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatást. BK 123. /. A szándékos veszélyeztetési bűncselekmények - így a Btk. 186. §-a szerinti közúti veszélyeztetés - esetében az elkövetőnek a veszélyhelyzet előidézésén túlmenően - a minősített alakzatokba foglalt bármely káros eredményre kizárólag csak a gondatlansága terjedhet ki. II. A szándékos veszélyeztetési bűncselekményekkel halmazatban a segítségnyújtás elmulasztása akkor állapitható meg, ha az elkövető állal szándékolt veszélyhelyzeten túl a sérülés mint eredmény is létrejön. I. A Btk. XIII. fejezetében foglalt közlekedési bűncselekmények közül a törvényhozó a Btk. 184 §-ában megfogalmazott közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény; a Btk. 185. §-ában meghatározott vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetése: végül a Btk. 186. §-a szerinti közúti veszélyeztetés bűntette minősített eseteit - lényegében azonos büntetési tételek alá vonta, függetlenül attól, hogy az elkövető szándéka más-más veszélyformára (konkrét, elvont, közvetlen) terjedt ki. Ugyanakkor a Btk. 171. §-ának (3) bekezdésében foglalt foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés speciálisan megfogalmazott alapesetének és minősített eseteinek büntetési tételei a fentiekben tárgyalt közlekedési bűncselekményektől eltérően enyhébbek. Az ellentét azonban csak látszólagos. Nincs szó ugyanis arról, hogy a különböző foglalkozási szabályok megsértésével szándékosan létrehozott veszélyhelyzet különböző társadalmi megítélés alá esne, és ennek megfelelően valamilyen eltérő jogellenességet tükröznének a büntetési tételek. A különbözőséget csupán az indokolja, hogy a rohamosan fejlődő közlekedés a társadalom életének egyre fontosabb tényezőjévé válik, ezért az e körben megvalósított - szándékos jellegű - cselekmények az élet és testi épség veszélyeztetésén túlmenően egy további igen jelentős társadalmi követelmény a közlekedés biztonságához fűződő érdek - sérelmével is járnak, és ez teszi indokolttá a szigorúbb büntetőjogi megítélésüket is.