Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 59 bekezdése a) pontjának alkalmazásával a tényállásnak bizonyítás útján való kiegészítése, helyesbítése a részleges megalapozatlanság kiküszöbölését jelenti. Mindezeknél fogva a másodfokú bíróságnak, ha a megalapozatlanságot észleli, előzetesen vizsgálnia kell a megalapozatlanság részlegességének vagy azon túlmenő terjedelmének a kérdését. Ha ugyanis nem részleges, hanem teljes (a tényállás túlnyomó részérc kiterjedő) megalapozatlanságról van szó, a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja nem alkalmazható; ebben az esetben az elsőfokú itélct hatályon kívül helyezésének kérdése merül (Be. 262. §). A részlegesség fogalma a szó szerinti értelemben jelenti mindazt, ami nem teljes. Ebből folyóan a büntetőítélet megalapozatlansága addig a határig részleges, amíg nem terjed ki a tényállás egészére. De mivel a tényállás megállapítása alapvetően az elsőfokú bíróság feladata, a másodfokú felülbírálat szempontjából indokolt a teljes megalapozatlansággal egy tekintet alá venni azt is, amikor a megalapozatlanság a tényállás túlnyomó részét érinti. A megalapozatlanság részlegességének megítélése nem okoz nehézséget akkor, ha a megalapozatlanság iratellenes vagy helytelen ténybeli következtetésen nyugvó ténymegállapításokban nyilvánul meg. Ezek - jellegükből folyóan - általában nem terjednek ki a tényállás egészére (túlnyomó részérc), s így az általuk előidézett részleges - bár jogi kihatásában esetleg igen jelentős - megalapozatlanság kiküszöbölésének a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján nincs akadálya. A megalapozatlanság további eseteinek, a tényállás-megállapítási, felderítési hibák részlegességének vagy ezen túlmenő voltának megállapításánál viszont elkerülhetetlen a tartalmi vizsgálat. A rész és egész viszonya ugyanakkor mennyiségi kérdés is. Ennek eldöntése pedig attól függ, hogy a megalapozatlanság kiküszöbölésére az adott ügyben igénybe vehető-e a bizonyítás vagy sem. A Be. 240. §-a a másodfokú eljárásban felvehető bizonyítást ahhoz a feltételhez köti, hogy a tényállás megállapítása hiányos vagy a tényállás részben felderítetlen legyen. Ha tehát a másodfokú bíróság a bizonyítás e feltételeit illetően helyesen foglalt állást, ezzel helyesen ítélte meg a megalapozatlanság fokának és így kiküszöbölhetőségének a kérdését is. A bizonyítás ugyanis eszköze a tényállás kiegészítésének, helyesbítésének, ezért az utóbbi körét meghatározza. A másodfokú bizonyítás lehetőségét az adott ügy teljes tényállásához való viszonyítás alapján kell megítélni. E viszonyítás alapjául az eljárás tárgyát tevő bűncselekménynek (bűncselekményeknek) a büntető törvények alkalmazása szempontjából lényeges tényei jönnek figyelembe [a bizonyítandó tények: Be. 59. § (1) bek.]. A bizonyítandó tényeknek akár jelentős, de túlnyomó részére kiterjedő megalapozatlanság még részleges. Ha azonban az elsőfokú bíróság a bizonyítandó tények többségét nem állapította meg, vagy nem derítette fel, az elsőfokú ítélet a tényállás egészére (túlnyomó részére) kiterjedően megalapozatlan. A megalapozatlanság részlegessége tehát a tényállás kiegészítésének, helyesbítésének a lehetősége szempontjából mennyiségi, de egyben minőségi fogalom is, mivel nem választható el azoknak a tényeknek a jellegétől, amelyekkel kapcsolatos. A büntetőjogi felelősség alapja és mértéke vonatkozásában jelentős (releváns) tényeket kell számításba venni a megalapozatlanság részlegességének a megítélésénél. Vizsgálni kell, hogy ezeknek a tényeknek egy része avagy többsége (összessége) tisztázatlan-e, s hogy ennek következtében megnyugtatóan állást lehet-e foglalni a bűnösség, továbbá a büntetőjogi következmények (büntetés, intézkedés) tekintetében. A minősítés alapjául szolgáló tények akkor jelentősek, ha azok lényeges összefüggésben vannak a bűnösség megállapításával, illetőleg a büntetéssel. Ezt az értékelést a másodfokú bíróságnak az adott ügy összes körülményeinek gondos figyelembevétele alapján kell elvégeznie, amelyre általános érvényű - a kifejtett alapvető szempontokon túlmenő - iránymutatás nem adható. Ha ennek az értékelésnek az eredményeként a másodfokú bíróság arra a következtetésre jut, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlansága a bizonyítással kiküszöbölhető ténymegállapítási, felderítési fogyatékosságok határain belül van, illetőleg a megalapozatlanság iratellenes vagy helytelen ténybeli következtetéseken nyugvó ténymegállapításokban nyilvánul: a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján a tényállást kiegészíti, helyesbíti, és az elsőfokú bíróság ítéletét az így megállapított tényállás alapján bírálja felül. Ennek során a bizonyítékokat az elsőfokú bíróságtól eltérően is értékelheti azokkal a tényekkel kapcsolatban, amelyekre bizonyítást vett fel [Be. 258. § (2) bek.].