Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

60 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 3. A másodfokú eljárásban nem a tényállás kiegészítésének, helyesbítésének, hanem eltérő tényállás megállapításának szükségessége merül fel akkor, ha az elsőfokú ítélet megalapozatlansága a tényállás egészét (túlnyomó részét) érinti. A másodfokú bíróság e súlyos fokú megalapozatlanságot a felülbirálat [Be. 236. § (1) bek.] során nyomban észlelheti, de lehetséges, hogy ez csak a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján végzett tényállás-kiegészítés, helyesbítés eredményeként ismerhető fel. Az utóbbi eset akkor fordul elő, ha a kiegészített, helyesbített, tényállási részek ellentétbe kerülnek a tényállás ama részével, amelyre a kiegészítés, helyesbítés nem terjed ki, s amelyet az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése alapján állapított meg. Ebben az esetben a kiegészítéssel, helyesbítéssel nem érintett tényállási részek megalapozottsága iránt is kétség támad, s így gyakorlatilag teljes (a tényállás túlnyomó részére kiterjedő) megalapozatlanságról van szó. E súlyos fokú megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében nem a tényállás egyes részeinek kiegészítésére, helyesbítésére van szükség, hanem lényegében az egész tényállást (túlnyomó részét) eltérően kellene megállapítani. Ez az eltérő tényállás-megállapítás pedig szükségszerűen a bizonyítékok újraértékelésével járna abban a körben is, amelyre a másodfokú bíróság bizonyítást nem vett fel. Ilyen széles körű tényállás-változtatásra azonban a másodfokú eljárásban általában nincs lehetőség. A Be. bűntetti eljárásban eltérő tényállás megállapítására a másodfokú bíróságot csak egy esetben jogosítja fel. Ez a Be. 258. §-a (1) bekezdése b) pontjának esete, amikor a felvett bizonyítás eredményeként a vádlott felmentésének vagy vele szemben az eljárás megszüntetésének van helye. Ilyenkor az a törvényi megszorítás sem érvényesül, hogy a bizonyítékokat csak azokkal a tényekkel kapcsolatban lehet eltérően értékelni, amelyekre a másodfokú bizonyítás kiterjedt [Be. 258. § (2) bek.]. Ilyen korlátozás ugyanis a felmentés (megszüntetés) esetén megengedett eltérő tényállásmegállapítást a gyakorlatban lehetetlenné tenné. Ezért a - Be. 258. §-a (1) és (2) bekezdésének egybevetett, helyes értelme szerint - a 258. § (2) bekezdésének a bizonyítékok értékelését korlátozó rendelkezése e törvényszakasz (1) bekezdésének b) pontjára nem, hanem csakis az a) pontjára, azaz a tényállás kiegészítésére, helyesbítésére vonatkozik. Felmentés (megszüntetés) esetén kívül azonban a másodfokú bíróság eltérő tényállás megállapítására bűntetti eljárásban nem jogosult, hanem ilyen esetben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének feltételeit kell megvizsgálnia (Be. 262. §). 4. A 3. alatti esetekben a hatályon kívül helyezés attól függ, hogy a tényállás kiegészítésével, helyesbítésével kiküszöbölhetetlen megalapozatlanság lényegesen kihat-e a bűnösség megállapítására vagy a büntetés kiszabására (Be. 262. §). Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét csak a megalapozatlanság legsúlyosabb eseteiben kell hatályon kívül helyezni. Ha az elsőfokú ítélet teljesen megalapozatlan (vagyis az elsőfokú bíróság tényállást nem állapított meg, illetőleg azt nem derítette fel), az ítélet hatályon kívül helyezése mellőzhetetlen. Kizárt ugyanis, hogy a teljes megalapozatlanságnak ne legyen lényeges befolyása a bűnösség megállapítására vagy a büntetés kiszabására. Ha a megalapozatlanság a tényállás túlnyomó részére vonatkozik, kivételesen mellőzhető a hatályon kívül helyezés akkor, ha a bűnösség vagy a büntetés kérdésében való döntést a - bár terjedelmileg jelentős - megalapozatlanság nem érinti. Ilyenkor a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell a jelentős terjedelmű, megalapozatlan tényállási részek esetleges módosulásának várható jogi kihatását a bűnösség megállapítására vagy a büntetés kiszabására. Igy szükségtelen lehet a hatályon kívül helyezés, ha az eljárás több bűncselekmény miatt folyik, és az elsőfokú bíróság a kisebb jelentőségű bűncselekmények vádja alól a vádlottat felmentette, a kiemelkedő súlyú bűncselekményben azonban a bűnösségét megállapította, s az utóbbival kapcsolatos - viszonylag kis terjedelmű - tényállás megalapozott, és csak a kisebb jelentőségű bűncselekményeket érintő - bár jelentős terjedelmű - tényállás megalapozatlan. Ugyanez fordulhat elő a folytatólagosan elkövetett bűncselekménynél is a legsúlyosabb, illetőleg a kisebb jelentőségű - a bűnösség köréből mellőzött - részcselekmények viszonylatában. Ezekben az esetekben a vádlott büntetőjogi felelősségét és ennek mértékét az egyetlen, kiemelkedő súlyú bűncselekmény (részcselekmény) határozhatja meg, és ezt a kisebb jelentőségű bűncselekmények (részcselekmények) tényállásának a megalapozatlansága lényegesen nem befolyásolja. Azaz következtethető, hogy a büntetés mértéke nem módosulna számottevően, ha a vádlottat a kisebb jelentőségű bűncselekmények (részcselekmények) miatt is